Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 2 (327. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - ISTVÁN JÓZSEF (FKGP):
3781 oldal. Azt hiszem, ez így teljesen normális és rendjén való volt. De kérem, hogy ezt a ké résemet most akceptálja elnök úr is és az előterjesztők is. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Köszönöm. Frakciókérésre - hogy módosító javaslat benyújtására is lehetőség nyíljon - az általános vitát elnapolom. N apirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! "A vallás elleni támadásokról" címmel István József képviselő úr, a Független Kisgazdapártból, jelentkezett napirend utáni felszólalásra . Megadom a szót a Házszabály rendelkez ései alapján öt perces időkeretben. ISTVÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Hazánkban polgáraink vallásos meggyőződését, tiszteletük tárgyának védelmét törvény biztosítja. Úgy vélem, ez a törvény minden állampolgárra vonat kozik. Éppen úgy érvényes ez, mint a kisebbségek jogaira vagy a diszkriminációra vonatkozóan. A törvény ellen különösen vét az, aki a vallás vagy vallásos népcsoport elleni véleményét nem elrepülő szavakkal, hanem írásban követi el, nyilvánosság előtt nyil atkozik, és nézetének elfogadására buzdítja azokat, akik írását olvassák. Úgy gondolom, hogy nemcsak akkor igaz ez, ha az ilyen törvénysértés csak egy vallásos csoportra, egyfajta vallásos csoportra vonatkozik vagy érvényes. Továbbmenve, ugyanezen elv vona tkozik azokra a köztiszteletben álló személyekre is, akiknek ábrázolását törvény ugyan nem védi, de a jó ízlés határát átlépni ilyen esetben nem ildomos. A közelmúltban II. János Pál pápa ásító képe jelent meg a nagy nyilvánosság előtt. Tisztelettel kérdez em: vajon ha egy köztiszteletben álló államférfi, vagy ne adj' Isten, politikus, vagy hazánk valamelyik nem keresztény egyházához tartozó vallási vezető képe került volna hasonló nyilvánosság elé, szó nélkül hagyták volna az érintettek? (Bauer Tamás: Igen. ) Nagy valószínűséggel, úgy gondolom, hogy nem. (Bauer Tamás: De igen.) Napjainkban sorozatosan fordul elő, hogy meggyaláznak szent helyeket, kegyhelyeket, templomokba törnek be, műemlékeket, berendezéseket rongálnak meg, sok esetben olyan súlyosan, hogy n em lehet helyreállítani. Így a nemzeti kincseink sérelme következik be, és nagy károk keletkeznek. Plébániákra, parókiákra törnek be, idős lelkészeket meggyilkolnak, mint ahogyan történt ez Balatonkeresztúron, ahol a közvéleményt ez az esemény nagymértékbe n megdöbbentette. Ma már a templomi és az istentiszteleti alkalmakkor őriztetni kell a plébániákat és a lelkészi hivatalokat, mert amíg a szertartás folyik, addig, kihasználva ezeket az alkalmakat, több helyen betörnek - főleg vidéken - ezekbe az épületekb e. Amiről most még beszélnem kell, és tiltakoznom ellene, az olyan botrányos sajtóvétség, ami nem tűrhet hallgatást. (23.30) Minden jó szándékú embernek fel kell emelni a szavát ellene. Ha nem teszi, akkor a társadalmunk ellen el nem múló szégyen lesz. A Magyar Narancs című hetilap, 1997. november 16i számáról van szó, amelyben egy könyvismertetés jelent meg egy bizonyos, németből fordított könyvet ismertetve, amely az emberi ürülék történetével foglalkozik. Hangsúlyoznom kell, hogy az ürülékkel, és nem a testrészekkel vagy egyéb, ebbe a fogalomkörbe sorolható részletekkel. A cikk felháborító címe "Anus Dei", azaz az Isten végbélnyílása.
