Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 2 (327. szám) - A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3755 Könnyűszerrel megtehette volna a kormányzat, hogy engem abba a dühítő helyzetbe hoz, hogy ehhez a rendelkezéshez nem tudok hozzányúlni, de a 11. §t megnyitotta azzal, hogy egy minimális enyhítést lehetővé tett. Ennek az enyhítésnek én örülök, de ez édeskevés lépés ahhoz képest, amit meggyőződésem szerint szükséges megtenni. Arra szeretném kérni a kormányzatot és kérni az Országgyűlést, hogy gondolj a alaposan végig, milyen következményekkel jár egy ilyen rendelkezésnek a hatályban tartása. Ne hozzanak bennünket abba a kényszerítő helyzetbe, amilyenbe egyébként az alkotmányügyi bizottságban döntően jogászokat hozott a kormányzat, hogy ugyan elfogadván azokat a devizapolitikai elveket, amelyeket természetesen támogatok, de ilyen formában ezt nem lehet támogatni. Az alkotmányügyi bizottság támogatta a javaslatunkat, és ott a kormányzat ellen szavazott a bizottság. Magyarán: úgy gondolják az alkotmányügyi bizottság tagjai, hogy egy ilyen rendelkezés nem maradhat a törvényben. Szeretném elérni, ha mást nem, azt ebben a tekintetben, hogy a kormányzat által előterjesztett valamilyen kapcsolódó módosító javaslat vagy egyéb megoldás révén el lehessen érni azoka t a szempontokat, amelyeket szeretne elérni a kormányzat a külföldiek magyarországi kereskedelmi tevékenységével kapcsolatban; de ne hozza olyan helyzetbe a magyar állampolgárokat, hogy nap mint nap meg kelljen sértenie sok mindenkinek ezt a törvényt. Én s zívesen várok minden javaslatot, de meg kell mondjam őszintén, nagyon nehezen fogom tudni magát a törvényt is támogatni, ha egy ilyen rendelkezés benne marad. És azt is megmondom őszintén, hogy erre sok mindenkinek meg fogom próbálni felhívni a figyelmét, ha ez a változtatás elérhetetlen lesz. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hasonló helyzetben vagyok, mint Hankó Faragó Miklós képviselőtársunk, tudniillik én is olyan módosító indítvány indokoltságáról szeretném képviselőtársaimat és a kormányt meggyőzni, amelyet az a bizottság, amelyben én dolgozom - a ga zdasági bizottság - támogat, sőt még annyival is jobb a helyzetem, hogy még az alkotmányügyi bizottságban is megkapta az egyharmadot. Azokban a bizottságokban, ahol nem tudtam jelen lenni a tárgyalásnál, ott sajnos nem sikerült ezt elérni (Derültség.) , de tudott dolog, hogy egy képviselő egyszerre legfeljebb két bizottságban tud megjelenni; még a képviselők sem képesek egyszerre háromnégy bizottságban jelen lenni. Ez a módosító indítvány is - ugyanúgy, mint képviselőtársam módosító indítványa - egy szakáll as módosító indítvány, mert már több mint kétéves a dolog érdemét tekintve, hiszen a két évvel ezelőtti vitában is megfogalmazódott már; a két évvel ezelőtti vitában is már benyújtottam; a két évvel ezelőtti vitában is sikerült hozzá megszereznem a gazdasá gi bizottság támogatását. Egy dologban azonban remélem, hogy változás fog beállni, nevezetesen abban, hogy akkor a kormány és az Országgyűlés nem fogadta el - nagyon bízom benne, hogy ez most megváltozik. Ezt az is indokolja, hogy közben eltelt két év, és közben a dolog lényegét és érdemét tekintve a kormány elfogadta a mi két évvel ezelőtti álláspontunkat; azt az álláspontunkat, miszerint biztosítani kell azt, hogy az állampolgárok szabadon átválthassák a forintjukat devizára és valutára. Ezt a két évvel e zelőtti vitában a kormány még nem fogadta el, és érvelt hosszasan ellene, hogy a magyar gazdaság még nincs abban a helyzetben, hogy ezt meg lehessen tenni. Aztán eltelt néhány hét, és a kormány rájött, hogy bocsánat, nekünk mégis igazunk volt; noha a törvé nyben ez nincs benne, tegyük egy kormányrendelettel ezt lehetővé. Ma már a törvény is gyakorlatilag szabaddá teszi az állampolgárok számára a folyó műveletek körében az átváltást. Miközben bármely magyar állampolgár bemehet egy magyarországi bankfiókba, és azt mondhatja, hogy itt van háromszázezer forint, tessék ezt átváltani márkára,
