Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 16 (298. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DEUTSCH TAMÁS (Fidesz):
363 A vérvételi eszközök finanszírozása a vizsgálati helyen keresztül történik. A vérvételi helyeken történő munka finanszírozására az OEP javaslatot tett, miszerint a tevékenység a járóbetegszakellátá s szabályai szerint, azonban a normál mintavételnél magasabb pontszámon kerüljön finanszírozásra, tekintettel arra, hogy a transzportköltségeket is figyelembe kell venni. A tárca ennek a megoldásnak a működőképességét jelenleg vizsgálja. Mindenképpen olyan előterjesztést szeretnénk támogatni, amely mind a praxisok, mind a finanszírozó számára, de legfőképpen a betegek számára megfelelő megoldást jelent. (Taps a kormánypárti oldalon. - Dr. Szabad György: Na ne humorizáljunk, kérem!) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Deutsch Tamás frakcióvezetőhelyettes úr a Fidesz részéről, "A botrányosan magas összegű végkielégítések" címmel. Megadom a szót Deutsch Tamás frakcióvezetőhelyett esnek. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! "Az elmúlt időszakban olyan jelenség harapózott el a magyar közéletben, amely joggal háborítja fel a magyar közvéleményt. Ahogy a választások közelednek, egyre több közhivatalba n, egyre több állami többségű vállalatnál kötnek meg olyan szerződéseket a vezetőkkel - szeretném hangsúlyozni, hogy nem szakértő vezetőkkel, hanem inkább a kormányhoz vagy a kormánypártokhoz lojális vezetőkről van szó , amely szerződéseket több évre köti k, hatalmas összegű végkielégítések megállapításával. Ahogy ezt a rendszert a magyar nép elnevezte, igyekeznek ezeket az embereket bebetonozni állásukba. Úgy érzem, indokolt, hogy ez a jelenség fölháborítja a közvéleményt. Kérem képviselőtársaimat, gondolj anak arra, hogy több százezer munkanélküli döbbenten olvassa az újságokban, hogy egyes vezetők, akik elhagyják állásaikat, milliós nagyságrendű összegeket tesznek zsebre." Tisztelt Képviselőtársaim! Jól láthatóan és hallhatóan különösebb meglepetést nem ok oznak ezek a szavak sem kormánypárti, sem ellenzéki képviselőtársaim körében. Sajnos ezek a gondolatok rendkívül aktuálisak, pedig az előbb idézett szavak nem a saját fejemből pattantak ki; az MSZPSZDSZkormány egyik államtitkárának alig három és fél évve l ezelőtt elmondott gondolatait idéztem most önöknek. Az elmúlt három és fél esztendőben, tisztelt képviselőtársaim, a végkielégítések ügye bosszantó örökzöld témává vált. Semmiképpen sem szeretném azzal tölteni az időt - mert erre már többször volt módunk , hogy az önök emlékezetébe próbáljam idézni azokat a választási ígéreteket, amelyeket a Magyar Szocialista Párt, annak országgyűlési képviselőjelöltjei, a Szabad Demokraták Szövetsége, annak országgyűlési képviselőjelöltjei 1993ban és 1994ben megfogal maztak. Az akkor éppen önök által kárhoztatott gyakorlatot minden változtatás nélkül átvették az elmúlt három és fél esztendőben. A mondat egyébként pontatlan fogalmazás, ugyanis nem minden változtatás nélkül, mert azok az összegek, amelyeket 199394ben, az előző kormány idején kifizettek, sokkal kisebbek, mint az önök országlása idején kifizetett összegek, ilyen értelemben tehát van egy rendkívül komoly változás: az összegek nőttek. Sokszor idéztek ebben a Házban kormánytisztviselők 1,522,5 milliós végk ielégítéseket. Nyugodtan emlékezetünkbe idézhetünk egy azóta már hivatalát elhagyott pénzügyminisztert, aki 16 milliós végkielégítést kapott, az ő munkatársa ugyancsak több milliós végkielégítést kapott, a kormány hibájából jogszerűtlenül elbocsátott, álla mi tulajdonnal működő bank vezetőjét, aki végül is pernyertesként 45 milliós végkielégítést kapott. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, a végkielégítésekről több év óta beszélve talán nem árt azt visszaidézni, hogy milyen szándék vezérelte néhány eszt endővel ezelőtt a jogalkotót, amikor meghatározta ezt a jogintézményt. Ez a jogintézmény arra szolgál, hogy ha valamely magyar munkavállaló önhibáján kívül elveszti a munkahelyét, elveszti az állását, akkor az újabb reménybeli,
