Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 2 (327. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
3612 Úgy gondolom, hölgyeim és uraim, hogyha egy ilyen kicsi ország - amely sz ámunkra persze az országok közül a legfontosabb - ilyen osztályzatot kap nemzetközi befektető szervezetektől, akkor ezzel foglalkozni kell az Országgyűlésben, és emellett szó nélkül nem érdemes elmenni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíváne valaki a kormány nevében felszólalni. (Akar László jelentkezik.) Akar László pénzügyminisztériumi politikai államtitkár. Megadom a szót. AKAR LÁSZLÓ pénzügyminiszté riumi államtitkár : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amiről Burány képviselő úr beszélt, és ami tulajdonképpen a tegnapi napirend előtti felszólalásokban is szóba került, az valóban egy örvendetes tény. Azt gondolom, hogy ez a konkrét megjelent elemzés jól tükrözi a z általános közvélekedést Magyarországról. Nemcsak ebből az egy forrásból, hanem más forrásokból is úgy érzékeljük, hogy az ország megítélése valóban lényegesen javult, és úgy tűnik, mintha - az úszóversenyek hasonlatával fogalmazva - a következő száz méte rt úgy tudnánk indítani, hogy mi fordulunk elsőnek ebből a régióból. Arról szeretnék csak néhány gondolatot felvetni, hogy miért is fontos nekünk a külföldi értékelés. Nem egyszerűen csak arról van szó - erről Burány képviselő úr is beszélt , hogy persze minden országnak jólesik, ha külföldön jó véleménnyel vannak róla, hanem bizony itt alapvető gazdasági és politikai érdekeink szempontjából nagyon lényeges, hogy milyen véleménnyel vannak a külvilágban Magyarországról. Néhány konkrétumot szeretnék mondani, hogy miért. Először is tudjuk, hogy Magyarország egy elég jelentősen eladósodott országként kezdte meg ezt az évtizedet, és még súlyosabban eladósodott volt a '94re kialakult helyzetben. Ez az eladósodottság azóta jelentősen mérséklődött, de továbbra is azt lehet mondani, hogy az ország bizony függ attól, hogy a külső hitelezők hogyan ítélik meg a teljesítményét. Ez az első összefüggés, amire felhívnám a figyelmet. A második valóban a működő tőke beáramlásának szempontja. A rendszerváltáshoz a magyar gazd aság esetében nagyon komoly plusztőkére volt szükség. Ezt a plusztőkét hitelforrásokból lényegében már alig lehetett biztosítani, hiszen az egész rendszerváltást is eléggé eladósodott állapotban kezdtük. Ezért a magyar átalakulásban a működőtőkebeáramlásn ak volt óriási szerepe. Nyilvánvaló, hogy a működő tőke beáramlását, illetve esetleges kiáramlását - ha rossz híreket hall - nagymértékben befolyásolja, hogy hogyan gondolkodnak az adott országról, az adott gazdaságról. Szeretném tisztelettel felhívni a Há z figyelmét arra, hogy ma már a magyar termelés, a magyar GDP körülbelül 25 százalékát állítják elő a külföldi tulajdonú vállalkozások. Ez az arány '94ben 10 százalék volt, és az évtized elején 1 százalék volt. Tehát világosan tudnunk kell, hogy nem egysz erűen csak valahol a külföldiek számára érdekes az, hogy mit mondanak Magyarországról, hanem a magyar nemzetijövedelemtermelés egynegyedét már olyan külföldiek vállalkozásai hajtják végre, akiket nyilvánvalóan jelentős mértékben befolyásol üzleti döntései kben, hogy mi a közvélekedés Magyarországról a világban. Szeretném arra is ráirányítani a figyelmet, hogy miután ezekben az években kulcskérdés a politika és az egész társadalom számára, hogy az euroatlanti integrációba hogyan tudunk bekapcsolódni, nagyon fontos tehát, hogy ezek az integrációs szervezetek hogyan vélekednek a magyar gazdaságról, és éppen utalhatnánk arra is, hogy az Európai Unió értékelése is tulajdonképpen nagymértékben egybecseng ezzel a mostani Wall Street Journali cikk megállapításai, illetve felmérésmegállapításaival is. Tehát az integrációs folyamat előrehaladása szempontjából is nagyon fontos, hogy ilyen vélemények legyenek rólunk. (8.40) Végezetül: persze tudom, az állampolgárok döntő része nem az újságból tájékozódik arról, hogy milyen Magyarországon a helyzet, mármint hogy mit mondanak külföldön - pláne nem a Wall Street Journalt olvassa, hogy milyen a magyar helyzet , hanem az ő mindennapi életviszonyaiból ítél.
