Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 1 (326. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. GARAI ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. GARAI ISTVÁN (MSZP):
3569 nyilvánvalóan ugyanúgy nem hozha t eredményeket, mint ahogy a negatív tendenciák sem háromnégy év alatt hozzák létre azt az állapotot, amely miatt gyakran sajnálkozunk, és - még egyszer hangsúlyozom - jogosan sajnálkozunk a parlamentben. Ugyanakkor azt is elismerik a pályázók és azok, ak ik a pályázattal foglalkoznak, szakemberek, hogy valamilyen módon szorosabb kapcsolatot kell teremteni a biztosítási ellátórendszer szolgáltatásai és a pályázati rendszer által létrejött és létrehozott különböző elgondolások, akciók és szolgáltatások közöt t. Itt bizonyos értelemben nemcsak pályázati rendszerre és nemcsak pályázati szerkezetre lehet gondolni, hanem már olyan jól működő és természetesen a későbbiekben is működtetni szükséges szolgálatokra és rendszerekre, mint akár a háziorvosi szolgálat vagy az üzemorvosi szolgálat. Nagyon lényegesnek tartom a konkrét, számszerűsíthető összegeken túlmenően azt, hogy mindazoknak a civil szerveződéseknek, közösségeknek, amelyek egyáltalán foglalkoztak ezzel a kérdéskörrel és ezzel a gondolattal, tudatukban egy bizonyos tudatátformálódás kellett hogy kialakuljon. Egészen másként gondolkodhatnak az egészségről, a betegségről és a betegség gyógyításával összefüggő költségekről azok az emberek és azok a közösségek, akik, amelyek egyáltalán egy ilyen pályázati rendsz erben részt vesznek, azt formailag véghez viszik, utána ebből tanulságokat vonnak le. Azt gondolom, ha nyolcezer pályázatról van szó, itt nyilvánvalóan több tízezer ember gondolata formálódott akkor, amikor ezeket a pályázatokat megírták és ezeket a pályáz atokat végrehajtották. Most azt hinnénk, hogy ezen pályázatoknak és ezen akcióknak a kigondolása mintegy hivatalos formula, és ez, mondjuk, csak a minisztérium vagy a biztosító feladata lenne, és más, ezen kérdéskörbe tartozó szerveződéseknek nem volna ez feladatuk és ezzel nem foglalkoztak. Engedjék meg, hogy a betegszervezetek és betegérdekvédelmi szervezetek véleményéből is idézzek, az Egészségkárosodottak Tanácsának véleményéből, ami azt mutatja, hogy bizonyos értelemben valóban egy hajóban evezünk mi mindannyian, gyógyítók, orvosok, politikusok és talán elsősorban a betegeket kellett volna megemlíteni: Miután az egészségkárosodott és fogyatékos emberek társadalmi szervezetei szűkölködnek az anyagi javakban, feladataik megoldásához szívesen vesznek igén ybe pályázaton elnyerhető összegeket. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár kockázatkezelő kuratóriuma által az utóbbi években meghirdetett pályázatok a szervezeteinek számára sok nagyszerű hiánypótló feladat megoldását tették lehetővé. A pályázatok ered ményeként kerül sor a fogyatékos emberek elhanyagolt csoportjai szükségleteinek felmérésére, rehabilitációt elősegítő speciális szolgáltatások megszervezésére és fejlesztésére, a megelőzést szolgáló akciók vagy folyamatos tevékenység megvalósítására. A pál yázatokon elnyert összegek jelentős társadalmi aktivitást tettek lehetővé, mozgósították a belülről látás képességét, az önkéntesek munkáját, valóságos hiányokat pótoltak. Egyúttal alkalmasak voltak arra is, hogy megbecsülhető legyen az egyes tevékenységge l érintett személyek köre, a reális szükségletek, a ráfordítások szükséges mértéke és aránya az eredményekhez. Úgy gondolom, talán ebből is mintegy összefoglalóan egyrészt ennek az egész dolognak az emberi, társadalmi jelentősége kidomborodik, de talán az is, hogy minden olyan forint, amelyet ide költünk, pont a gyógyítókassza áttételes tehermentesítése révén többszörösen megtérülhet. Ugyanakkor, amikor ezt említem - mivel az egészségügyi bizottságban kritikusan többször is górcső alá vettük a társadalombiz tosítás és az Egészségbiztosítási Pénztár költségvetését, a felhasznált anyagi eszközök hasznosulását , azt is el kell mondjam, hogy azon kritikai észrevételeknek is helyet kell adni és meríteni kell belőlük, amelyeket egyrészt az Állami Számvevőszék, más részt a parlamenti vizsgálóbizottság tett az eddigi - itt ugyanis több milliárd forintról van szó - több milliárd forint felhasználásával kapcsolatban. (18.20) Tehát úgy gondolom, ezek is megszívlelendők, és talán ezekre is nagyon röviden kitérnék.
