Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 1 (326. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
3538 pártok ítéletei. A hágai ítélet nem hozott győzelmet Magyarországnak, nem győztük le a szlovák partnert, de nyertünk, mert visszanyertük a vízmegosztás kapcsán a Dunát; nyertünk, mert nem kell felépíteni BősNagymarost; nyertünk, mer t (Hegyi Gyula: Bőst felépítették már!) ...nem kell felépíteni BősNagymaros rendszerét, az egészet. (Puch László: Ja!) Tessék elolvasni, önöknek is, az ítélet szövegét! És nyertünk, mert a bíróság arra kötelezi mindkét felet, hogy törekedjék a nullszaldós megállapodásra, hogy ne kelljen több százmilliárd forintot kifizetni egyik oldalon sem. Talán nem csal az emlékezetem, hogy Szekeres Imre is ilyen fényben ünnepelte a hágai bíróság ítéletét. Ön volt az, aki - feleslegesen - pánikpropagandát keltett Magyar országon; ön volt az, aki a Magyar Köztársaság érvei és álláspontja helyett sokkal inkább Meiar elnök úr vagy Julius Binder építőmérnök úr szavait visszhangozta itt, ebben a Házban. Azt mondta ön itt előttünk, hogy nem lenne helyes, ha azoknak a kezébe ker ülne ez az ügy, akik idáig vitték. Szerényebben kellene beszélni itt előttünk! Régi bűnnek hosszú az árnyéka - ahogyan mondani szokták mifelénk. Mindenki emlékszik még 1988 októberére, amikor egy fiatal, dinamikusnak mondott külügyi államtitkár képviselte a kormány álláspontját azon a szavazáson, ahol az akkori képviselők - az akkor már létező demokratikus ellenzéki és környezetvédelmi mozgalmak ellenére! - nem az építkezések félbehagyását, hanem gyorsítását határozták el. (Dr. Kövér László: Úgy van!) Ez az akkor dinamikus államtitkár úr (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ön volt! Ön volt, tehát ma az ön kezében van az, amit ön akkor így jelölt meg. (Hegyi Gyula: Ezt leállították! - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Szégyen!) Sokféle szempont van; önnek abban igaza van, miniszterelnök úr, hogy Magyarországon sokféle szempontot kell mérlegelni: létezik az energiatermelés szempontja, létezik a gazdaságossági szempont, a közlekedés, a hajózás, és nyilván létezik a környezetvédelem szempontja. De hogy Magyar ország számára, a Magyar Köztársaság parlamentje és kormánya számára melyik szempontnak kell meghatározónak lennie, ebben közöttünk nem lehet vita. Hogy a rövid távú gazdasági érdekek, a néhány megawatt teljesítmény nyerése rövid távú érdek, és ezzel szemb en áll az a hosszú távú kár, amit akkor szenved el ez az ország, hogyha nem tekintjük a környezetvédelmi szempontokat. Nem igaz, hogy létezik, valaha is létezett környezetbarát vízlépcső! Ez lehetetlen! Ön is tudja, és mindenki tudja; aki ennek az ellenkez őjét állítja, csak azért teszi, hogy megtévesszen bennünket! (Moraj a kormányzó pártok padsoraiban.) Mi a teendő ezek után? Mi a teendő azok után, hogy a kormányunk vezetője, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke nem állta a szavát, nem tartotta be azt az í géretét, hogy a parlament felügyelni lesz képes a tárgyalódelegáció működését, visszavonta azt a javaslatát, amely egy hatpárti ad hoc bizottság felállítására tett ígéret volt szeptemberben? Mi a teendő ezek után az ellenzéki frakciók részéről? Megtettük, amit megtehettünk: levélben fordultam önhöz, miniszterelnök úr, hogy ne hozzunk szégyent Magyarországra a diplomáciai körökben, állítsuk helyre jogi értelemben a Nemcsók úr vezette delegáció felhatalmazását. Ugyanis ez mind a mai napig nincs meg: alkotmány jogi értelemben Nemcsók úr tárgyalódelegációja nem kapott felhatalmazást senkitől, ugyanis az a felhatalmazás, amit a kormány adott neki, alkotmányjogi értelemben nem tekinthető legitimnek. (Moraj a kormányzó pártok padsoraiban.) Kértem önt, hogy rendezze ezt Magyarország nemzetközi tekintélye védelmében a hat frakcióval kellő diszkrécióval és minél gyorsabban: ön erre nem reagált. Ezek után következett be az a rögtönzési hullám, amelynek tanúi voltunk az elmúlt hetekben. Ezek után az ellenzéki pártok nem t ehetnek mást, mint azt fogják javasolni, hogy állítsunk fel vizsgálóbizottságot. (Moraj a kormányzó pártok padsoraiban.) Állítsunk fel vizsgálóbizottságot, melynek két kérdést kell a lehető legsürgősebben vizsgálnia: az egyik (Vancsik Zoltán: Ez eredeti go ndolat!) a Nemcsók úr vezette tárgyalódelegáció működése, felhatalmazása - jogi és szakmai értelemben. (15.40)
