Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 15 (297. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SOLYMOSI JÓZSEF (független):
342 akik felhalmoztak óriási földterületeket, és most majd arra gondolnak, hogy a későbbiekben hogyan tudnak ebből valamennyit átjátszani a külföldiek számára, hisz összesen 1 hektár földem van. (21.30) Ezzel a földterülettel is az MDF vezette kormány ajándékozott meg annak idején, 1992ben. Tehát ezért úgy gondolom, hogy van talán valami erkölcsi alapom, hogy véleményt mondjak erről a törvénymódosításról. Farkas Gabriella föltette a nagy ké rdést, hogy vajon hol kezdődött a probléma. Ő 1967et jelölte meg indulási időpontnak. Én azt mondom, hogy ennél sokkal régebben kezdődhetett, vagy legalábbis gondolom. Valószínűleg akkor kezdődhetett, amikor az ötveneshatvanas években, az akkor nem éppen apáink számára kellemes időszakban egy olyan rendszert erőltettek az akkori mezőgazdaságban élőkre, ami eléggé idegen volt az akkori környezettől, nem is vették túlzottan szívesen, és erről Dögei képviselő úr is szólt, hogy nagyon nehezen élte meg az a ko r ezt az időszakot, különösen az apáink és a nagyapáink. Csak hát Dögei képviselő úr azért azt nem említette, és talán hozzá kellett volna tenni, hogy azért a későbbi időszakban felnőtt egy új generáció, felnőttünk mi, az önök gyerekei, akik már beleszület tünk ebbe a helyzetbe, és azért tanultunk, azért taníttattak bennünket, hogy próbáljunk valami mást csinálni, ne azt, amit ránk erőltettek, hanem valami mást próbáljunk kitalálni. És én azt hiszem, hogy kitaláltunk valami olyasmit, mármint az akkori és azt hiszem, hogy a mai agrárértelmiségnek a döntő többsége, amire azért odafigyelt a világ. És ekkor jött a következő időszak, és erről feledkeznek meg a mai ellenzéki képviselő urak, hölgyek, ami a kilencvenes évek elején történt, nevezetesen arról, hogy hog yan jött létre ez a mai helyzet, és ki az oka annak, hogy létrejöttek ezek a mai állapotok. Én úgy gondolom, hogy elfeledkezik a mai ellenzék arról, hogy történelmi felelőssége van abban, ami '90től elindult Magyarországon, hisz akkor alakult ki ez a most ani birtokszerkezet. Az a birtokszerkezet, amit mindenki emleget, hogy mennyire tagolt és mennyire nem versenyképes. Sok százezer ember akkor vált munkanélkülivé a mezőgazdaságból. Ebben az időszakban történt az, hogy a földnek egy jelentős része nem azok kezébe került, akik abból meg akartak élni, és ma is meg akarnak élni. Nagyon sokszor a helybeliek kirekesztődtek a földvásárlási lehetőségből, és ebben az időszakban azért nem kevés külföldi is szerzett tulajdont. És abban az időszakban köttettek azok a b izonyos zsebszerződések, nem is kevés számban, melynek a szereplői magyar állampolgárok és nem magyar állampolgárok voltak. A szakemberek pedig ebben az időszakban menekültek, és kellett menekülniük, kellett vásárolniuk, kellett az egész szövetkezetet egy egész más oldalról szemlélniük. Hát ezt, azt hiszem, hogy nem kell és nem lehet elfelejteni. Azt sem lehet elfelejteni, hogy miért kellett ebben az időszakban a mezőgazdasági szövetkezetekre a politikai csatározások színterét áthelyezni, és miért kellett e gészen sok diszkriminatív törvényt hozni, olyan törvényeket, amelyek elsősorban a mezőgazdasági szövetkezetek ellen irányultak, és miért kellett politikai közellenségként feltüntetni azokat a szövetkezeteket, amelyeknek a talaján valószínűleg egy olyan irá nyt lehetett volna venni a hibákat meg a gondokat illetően..., hiszen én soha nem mondtam, hogy nem voltak akkor gondok és problémák, de talán alkalmas lett volna az az akkori helyzet arra, hogy egy európai és a világnak, a világszínvonalnak megfelelő irán yt és dobbantást vegyen a magyar agrárágazat. Soha nem tudjuk, és azt hiszem, hogy ma se értjük, hogy miért kellett abban az időszakban a mezőgazdasági szövetkezeteket megfosztani attól a lehetőségtől, hogy valamennyi földet tudjanak szerezni, és akkor is, ha a kisembereknek, a kisegzisztenciáknak az életét próbálták kézben tartani, és ahogy Francz képviselő úr az előbb említette, mindenkinek megvolt a lehetősége a földvásárlásra, a spekulációra, csak a mezőgazdasági szövetkezeteknek nem volt. Ennek ellenér e mégis túlélték ezek a szövetkezetek. Ma mintegy 1800 szövetkezet működik az országban. Döntő többségében nem vagyonfelélésre rendezkedtek be ezek a szövetkezetek, hanem a jövőre gondolnak, és ezen túlmenően több ezer olyan gazdasági társaság működik, ame lyek valamilyen formában a szövetkezet bázisáról indultak. Nagyon sokan eredményesen gazdálkodnak,
