Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
3295 a közga zdászok nagyon egyetértenek abban, hogy Magyarországon százalékosan magasak a bérterhek, s a gazdaság fékjei közé tartoznak ezek a számok. Miért nem látjuk be, hogy bérterhekkel nem tudjuk az egészségügyet finanszírozni? Pedig beláttuk, pedig ez a költségv etés is belátta, pedig az idei egészségügyi törvény is kinyitott egy szerintem jó irányú, de megint rossz megoldást. Nevezetesen, átpakol bizonyos feladatokat az egészségügyből az állami költségvetésbe. Én azt hiszem, hogy nem kellene ezt egy ilyen profilt isztítással csinálni, mert magában az ellátórendszerben ez megint bajokhoz fog vezetni. Hogyha a vérellátás költségeit kiemelem, bizonyos költségeit talán ki lehet emelni, de az egész ellátásból akkor ez egy kettős finanszírozást jelent, a mentőhasználatta l és mindennel együtt - bár a mentőhasználatot magam is állami feladatnak tartom. De ez a finanszírozási keverés nagyonnagyon nehéz problémákat sejtet a jövőben. Azzal akarom ezt a részt az egészségügyi hozzájárulásról befejezni, hogy akkor lennék megnyug odva, hogyha nem 7 egész valahány milliárddal szállna be a jelenlegi egészségügyi költségekbe az állami költségvetés, hanem sokkal többel, nagyságrendekkel többel, s ennek megfelelően csökkentenénk a járulékot egy államháztartási reformcsomagban. Ez elképz elhető, éppen a szürke- és a feketemunka a közadókon keresztül, mert a megkeresett pénzt elkölti, és áfát adózik utána tehát abból a forrásból érdemes lenne meríteni, és itt leereszteni. Gondoljunk csak a társasági adó történetére, milyen sikersztori a lee ngedés utáni nominálisan nagyobb bevétel. Lehet, hogy a gondjaink részben megoldódnának. Hát ha mindezt tudjuk, miért nem lépünk? Mindnyájan tudjuk, hogy önálló biztosítóra van szükség, gazdaságilag önállóan ki szeretne vonulni az állam és a költségvetés b előle, ahol csak lehet. Akkor miért kényszerítjük vagyonfölélésre, ami megnehezíti, lehetetlenné teszi, hogy egyszer legyen egy olyan biztosítónk, ami a nehézségeket át tudja saját vagyonának hozamából vészelni? Mert azt hiszem, kevesen támogatják a szívük mélyén azt a megoldást, hogy a biztosítót vagyonfelélésre kényszerítjük törvényben. Tehát akkor miért tesszük? És most már nem először. Ha tudjuk, hogy az amortizáció forrása megoldatlan, akkor miért nem lépünk abba az irányba, hogy megoldódjék? Amikor át adtam a minisztériumot, akkor Kovács Pál azzal a lelkes mondattal szólt erről, hogy megegyezése van a pénzügyminiszterrel, hogy '95. január 1jén elkezdjük az egészségügyi amortizációnak a rendezését. S akkor én azt mondtam, hogy gratulálok. Azt mondtam, h ogy helyes. Ezt így kell csinálni, választások előtt megegyezni, s utána végrehajtani. Azt kell mondanom, hogy nagyon nagy kár, hogy nem történt meg. Igen, igen, én most nemcsak a jelenlevőknek beszélek természetesen, kormányváltás lesz jövőre persze. De m aradjunk azért most a témánál, mielőtt az elnök asszony figyelmeztet, hogy ne térjek el a témától. Ha tudjuk, hogy az ésszerű ellenőrzésekkel előbbre lehet lépni, és költségeket meg lehet fogni, akkor miért nem indítunk olyan programokat, amelyek ezt megte szik? Gondolok például arra, hogy mindenki beszél a vényellenőrzés fontosságáról, csak a dolog azért mégse megy, és noha már évek óta vannak kidolgozva olyan intelligens kártyaprogramok, amelyek átvilágíthatóvá teszik a mozgásokat, s amelyek nagyon rövid i dő alatt meghoznák a gyógyszerforgalomban a racionalizálást. Miért nem indítjuk el ezeket a tulajdonképpen néhány milliárdos programokat, amelyekkel jó néhány milliárdot lehetne létrehozni? Ha tudjuk azt, hogy a megelőzés olcsóbb, mint a gyógyítás, akkor m iért nem tesszük bele minden politikai erő által támogatott módon? Most már megérett a háziorvosi reform olyan állapotba, hogy a prevenciós költségeket, a prevenciós tevékenységet bele lehetne rakni a finanszírozásba. Nem sikerült idén se előbbre lépni ebb en a kérdésben. Ha tudjuk azt, hogy az adott gazdasági körülmények között, ha leszámítok bizonyos propagandisztikus elemeket, akkor azért óvatosságra intő dolgok is vannak - és ezt tényszerűen például abban látom, hogy a fejlesztés irányába nem nyíltak meg a csatornák, a fejlesztés roppant visszafogott, ami ebben a költségvetésben van , ha tudjuk, hogy itt azért bizonyos problémákkal szembe kell szállni, akkor miért eresztünk rá az egészségügyre egy olyan minimumfeltételrendszert, amely teljesítésének nin csenek meg a gazdasági feltételei?
