Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - A kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott eseti bizottság jelentéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP):
3287 a Pénzügyminisztérium végz i, és a gazdasági kabinetben minden egyes adódöntést egyeztet a többi tárcával, és így sorra lehetne sorolni az egész kormányzati irányítást. Azt gondolom, ez az ötlet nem helyes, látszatmegoldás, amiről - én, aki a szocialista gazdaság történetével foglal koztam - pontosan tudom, hogy hogy nézett ez ki. Ha nem működött az elektronika, akkor csináltak egy új elektronikai minisztériumot ahelyett, hogy a feltételeket nézték volna meg. Ez egy látszatmegoldás, és ezért nem helyeslem. De még egy dolgot szeretnék hozzátenni. Azt gondolom, hogy az a kérdés, ha a kormány, mondjuk, a kábítószerügyet vagy bármi mást egy kormánybiztos és az ő titkársága vagy bizottsága kezébe ad vagy valamelyik minisztériumba ad, amelyik egy tárcaközi bizottságban részt vesz a többivel, ez a kormány ügye. Ebben az Országgyűlésnek egy országgyűlési határozatban szerintem nem kell állást foglalni, rá kell bízni a kormányra. Úgyhogy én ezt javaslom, egyetértek a szociális bizottság abbéli javaslatával, hogy az országgyűlési határozati javas latból ezt az egész gondolatkört vegyük ki, az országgyűlési határozati javaslat foglalkozzon az érdemi kérdésekkel, és akkor talán még meg is fogjuk tudni szavazni, én is meg fogom tudni szavazni. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiból.) ELNÖK (dr. K óródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétpercest kér Béki Gabriella képviselő asszony? (Béki Gabriella: Nem.) Nem. Megadom a szót Toller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A délelőtti vitát is végighallgatva, néhány olyan gondolat jutott az ember eszébe, hogy talán jobb lett volna ezt az eseti bizottságot előbb létrehoznia az Országgyűlésnek, talán a sok napirend előtti, interpelláció, azonnali kérdés, napirend utáni hozzászól ás, amely e tárgyban született, talán nem kellett volna hogy megszülessen. A délelőtti vitából ugyanis egyértelműen világos volt mindenki számára, hogy az Országgyűlésben helyet foglaló pártok kivétel nélkül fontos, jelentős kérdésnek tekintik a drogellene s küzdelmet. Az egy más kérdés, hogy ki milyen politikai attitűdöt rakott hozzá a megnyilvánulásához, ki vetélkedett abban - mert volt ilyen is délelőtt , hogy melyik kormány milyen intézkedéseket hozott ebben az ügyben. Azt hiszem, hogy mindegyik kormány megtette a maga módján azt, amit akkor gondolt erről a küzdelemről, viszont ennek a kormányzati ciklusnak a dereka táján született meg az a gondolat, hogy valakinek valójában az Országgyűlés falai között is, a parlament falai között is érdemben és szervez ett módon kellene foglalkoznia a kábítószerellenes küzdelem gondolatával. Ilyen szempontból én úttörőnek tekintem az eseti bizottságnak azt a határozati javaslatát és elemzését - hisz ilyen még nem volt a magyar Országgyűlés rendszerváltás utáni történeté ben , amely szándékában is az összegzés szándékát tartalmazza. Az eseti bizottság értékelni, elemezni kívánta és tudta is, a háttéranyagokban is biztosította azt, hogy látható legyen, milyen diffúz rendszerben, szétszórtan, lelkesen vállalva a feladatokat látja el a drogellenes küzdelmet mindenki az állami élet és a civil szféra szereplői közül is. Ki tisztességből, ki azért, mert szenvedő alanya volt vagy lehet a drognak, ki pedig azért, mert lát benne önfenntartási intézményi lehetőséget és saját munkahe lyteremtésére is lehetőséget, és ezeket a szándékokat is tisztelni kell ebben a folyamatban. Mindezt azért kívántam elmondani, mert talán valahogy kisejlett a vitából, hogy néhányan kicsit irigyen nézték ezt az eseti bizottsági jelentést. Volt, aki azt mo ndta, hogy sajnálja, hogy nem tudott olyan mértékben részt venni a bizottság munkájában, ahogy szeretett volna. Ugyanakkor minden tisztelet a bizottság azon tagjaié, akik néhányan végigjárták az országot, áttekintették a teljes intézményrendszert, valamenn yi érintett tárca képviselőivel részletesen tárgyaltak a problémáról, és végül képesek voltak néhányan összegezni azt, ami az elmúlt hét évben történt ebben a drogos vagy mákonyos folyamatban, hadd mondjam így talán.
