Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - Az egészségügyről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP):
3272 állampolgári önrendelkezés fogalomköréb e, az az, amit szabályoz maga a törvény, és azt gondolom, respektálni kell azt az eltérést, ami az életből adódhatik. Melyek ezek? Hogy a bizottságunk illetékességéből idézzek, például ha valaki egy ma Magyarországon hivatalosan bejegyzett egyház tagja, hi telvei szerint nem fogadhat el olyan beavatkozást, amelyet invazív beavatkozásként ír le a törvény - vérátömlesztésről, egyébről beszélek , nem fogadják el a műtéti beavatkozásokat, és ezért közokiratban vagy hiteles magánokiratban lemondanak ezeknek az e setleges igénybevételéről. Vajon gátolhatóke ebben? Itt két egyaránt respektálandó érdek van, amelyet figyelembe kell venni. Az egyik az orvos esküje és az, ami miatt egyáltalán a pályát választotta, hogy az embereket meg kell gyógyítani, meg kell menteni a haláltól adott esetben; a másik pedig az, hogy az ő hite, vallásos meggyőződése ezeket nem teszi számára lehetővé. Vane mód arra, hogy ezt az állampolgári önrendelkezés kategóriájába tartozó kötelezettséget adott esetben semmibe vegye az orvos? Azt gon dolom, hogy nincs. Némiképpen ide tartozik egy általam már az életkoromnál fogva is tapasztalt sajátosság, hogy az orvos azt tekinti jó betegnek, aki hospitalizálódik, aki átadja magát az intézménynek, az orvosnak, rábízza magát. (Dr. Pusztai Erzsébet rázz a a fejét.) És az orvos valóban nyilván ezeket a betegeket tudja igazán jól kezelni. Erre utalt egyébként Surján képviselő úr is az imént, amikor ő ezt egy értelmiségi konfliktusban próbálta leírni, hogy egy értelmiségi nehezen adja át magát egy másik érte lmiséginek, hogy belenyúljon a testébe. Ez nem pusztán sebészi beavatkozásra értendő, hanem minden egyéb orvosi kezelésre. De ez nem értelmiségi konfliktus! Ha egy beteg bekerül a kórházi vagy rendelőintézeti ellátásba, attól még állampolgár; a törvény kül ön szól a cselekvőképtelenekről. És azt gondolom, ha más tekintetben az a célunk, hogy ebben az országban öntudatos polgárok éljenek - és minden célunk erre irányul , akkor még ebben a speciális helyzetben sem tekinthetünk el ettől: egész emberként kell k ezelni! (21.10) Ez nyilván megnehezíti magát a gyógyítást, ebben az értelemben én mégis fontosabbnak tartom azt, hogy a polgár (Dr. Pusztai Erzsébet: Egész másról beszéltem!) önmagát folyamatosan vállalva legyen bent az egészségügyi ellátásban, ne oldódjék fel egy olyan közegben, amikor formálisan ugyan nem, praktikusan azonban mégiscsak elveszíti az önrendelkezést önmaga fölött. Van egy olyan vonatkozása a betegjogoknak, amelyre külön szeretném felhívni a figyelmet; ez pedig az, hogy egy olyan társadalomba n élünk, egy olyan társadalom alakul körülöttünk, amely társadalom remélhetően és mind szélesebb körben a vagyoni helyzetében alapvetően megváltozik a korábbiakhoz képest. Mindenhol a polgári világban egyebek között azért válik szükségessé a beteg tájékozt atása, mert gondoskodnia kell a családjáról, mert pontosan kell tudnia betegsége természetét, hogy azokról, akikről eddig gondot viselt, biztosan tudjon intézkedni a későbbiekben. Nem lehet azt megtenni, hogy emberek akár halálos vagy súlyos betegséget vég igcsináljanak anélkül, hogy a családjuk számítana arra, ami vár rájuk! Ez csak tájékoztatás alapján történhet meg. Az a felelőssége az orvosnak, hogy ezt miként teszi meg, egyszerűen nem kerülhető meg, és azt gondolom, hogy ez a betegjogi tájékoztatás abba n a formában, ahogy az megtörtént, végül is megfelelő módon kezeli az ügyet. Valóban úgy van, ahogy Pusztai képviselő asszony mondta, hogy végül is ezek az általános vitában már elhangzott ellentétes vélemények egy olyan, illetve több olyan közös módosító indítványban oldódnak fel és oldódnak meg, amelyeket a szociális bizottság benyújt. Szándékosan mondtunk le arról, hogy ezeket az emberi jogi bizottság nyújtsa be, hiszen az első helyen kijelölt bizottság a szociális, ez praktikusan így helyes, de én is el fogadom azokat a kompromisszumokat - vagy nem feltétlenül kompromisszumokat: más megfogalmazásokat , amelyeket a módosító indítványok tartalmaznak.
