Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ):
3163 háromszoros. A jelenleginél eredményesebb behajtási tevékenységre van szükség, mondja a kormány, és hitet tesz amellett, hogy az esetleges hiányokat mint alkotmányos kötelezettséget rendezi. Kétségtelenül ez az a biztosítási fi lozófia, amivel nem csak itt, e Házban, igen sokan vitatkozunk. Mik a legfontosabb változások? Egy technikai jellegű változás van, ami nem érinti a biztosítottakat közvetlenül, ez az első és a második típusú rokkantak finanszírozá si modellje. Ez az egészségbiztosítástól átkerül a nyugdíjbiztosításhoz, forrása pedig az 1 százalékos egyénijárulékátcsoportosítás. Ez az Állami Számvevőszék szerint is és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat szerint is minden bizonnyal kevés lesz. Ami a le gpozitívabb üzenete ennek a költségvetésnek, az az, hogy január 1jétől 19 százalékkal emelkednek az időskori nyugdíjak és a rokkantnyugdíjak, ehhez járul még egy plusz 2,5 százalékos özvegyinyugdíjemelés, ez összesen 21,5 százalék. Ez a jövő évi 1314 sz ázalékos előrelátható inflációhoz képest valóban reálértéknövekedést hoz, és az egy főre jutó nyugdíjátlag is 26 500 forintra nő. Némi üröm az örömben, hogy ha év közben szükség lesz nyugdíjemelésre - márpedig szerencsére úgy látszik ma, hogy ez meg fog v alósulni , azt a központi költségvetésnek kell fedeznie, hiszen erre fedezet ebben a költségvetésben nincs. Két nagyobb területet szeretnék kiemelni az egyes tételek közül: az egyik a gyógyszeré, a másik pedig az egészségügyi hozzájárulásé. A gyógyszerkas szában 11,5 százalékos az emelkedés - csak - egy 102 milliárdos tétellel. Valószínű, és ezt az Állami Számvevőszék is megerősítette, hogy ez is körülbelül 78 milliárdos hiányt fog eredményezni. Kiemelést érdemel még az egészségügyi hozzájárulás összege, a mely 1 800 forintról 2 100 forintra emelkedik, és ez a bevételi oldal egyik leglényegesebb tényezője a maga közel 100 milliárdjával. Minden bizonnyal nem lesz valóság abból, kedves államtitkár úr, hogy 98 százalékos behajtási eredményességgel számoltak, hi szen ha ennek az évnek a tapasztalataiból indulunk ki, akkor ebből aligha lesz valami. További pozitívum, hogy ez a költségvetés tartalmazza azt a 16 százalékos bérfejlesztési lehetőséget, amit az egészségügyben a következő évben meg kell tenni. A 10,5 szá zalékos dologi emelkedés kapcsán nem kell jóstehetség ahhoz, hogy tudjuk előre: ez viszont kevés lesz. Visszatérve a koncepcionális kérdésekre: érdemes arról is beszélni, hogy a kormány mit akar elérni ezzel a költségvetéssel. Nyugdíjtéren egyértelmű az e lőrehaladás, hiszen nagyobb lesz az emelés, mint az infláció. Az egészségügyi ellátások színvonala és mennyisége sem fog csökkenni az ideihez képest - de emelkedni sem. Kis szerencsével tartható a jelenlegi szint, ami némi bevételnövekedés árán érhető el. Reformköltségvetésnek nem nevezhető, már ami a finanszírozást illeti, amin a jelen körülmények között nem csodálkozom - és ezt nem dicséretnek szántam , mert én ma nem látok olyan finanszírozási modellt, amit érdemes bevezetni, és ami miatt érdemes lenne az egészségügy jelenleg jólrosszul működő rendszerét fenekestül felforgatni. Annak ellenére, hogy nem értek mindennel egyet - már a tartalmát illetően , ami ebben a költségvetésben van, mégis azt javaslom képviselőtársaimnak: fogadják el. Ennek három leg fontosabb indokát most önök elé tárom: Először is az elutasítás jelentősen nagyobb hátrányokkal járna, mint a támogatás. Hiszen ha nincs költségvetés, nagy a bizonytalanság, megint csak egy átmeneti költségvetést kellene készítsünk, és veszélybe kerülne az egészségügyi dolgozók béremelése is. Másrészt a kifogásolt részek a biztosítottakra igazán nincsenek ráhatással, hiszen a költségvetés - megint csak alkotmányosan - fizet, ha kell, itt nem lehet mese. (12.00) Harmadrészt legalább a nyugdíjügyekkel nincs k omolyabb költségvetési gond, és akkor sem lehet, ha év közben kell a nyugdíjakat emelni. Ha van még egy percem: magam azon az állásponton vagyok, hogy ha tetszik, ha nem, tudomásul kell vegyük, hogy az egészségügy többe kerül, mint amit az utóbbi évek költ ségvetései
