Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - A kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott eseti bizottság jelentéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
3159 Mire gondolok? Ez az előterjesztés feladatokat ír, ami nagyon fontos, valóban szükséges nemzeti kábítószerstratégia, valóban nagyon szüksége s kormányzati szintű koordináció, a meglévő programok felülvizsgálata, jogszabályi rendszer áttekintése és módosítása, intézményrendszer, szakemberképzés, és az egészségügyi finanszírozási rendszer. Mindmind nagyon fontos. Én nem hiszek azonban abban, hog yha a kábítószerügyi tárcaközi bizottság helyett most egy kormánybiztos és a Miniszterelnöki Hivatal fogja ellátni ezt a feladatot, hogy lényegesen előre jusson. Azért nem hiszem, mert itt az a tapasztalatom, hogy amennyiben nem a kormány politikai vezetői ből álló testület az, amelyiknek a fő feladata a döntések kormány elé vitele, általában köztisztviselői szintről nem tudnak eljutni az előterjesztések és döntések a kormányig. Én a kabinetmegoldást sokkal jobbnak tartom, és van egy olyan érzésem, hogy az e lmúlt három évben többek közt azért is tudott kevesebb hatást elérni a tárcaközi bizottság - melynek működésével már az előző kormányzati ciklusban is elégedetlen voltam egyébként , mert nem volt olyan fórum, ahová eljuttathatta volna a javaslatait, nem v olt olyan erejű fórum, ami aztán tovább vihette volna és kormányszintre emelhette volna ezeket a javaslatokat. Nem elegendő, ha egy tárca minisztere egy ilyen kérdésben támogatja a bizottságot, nem tud elég hatást elérni. Ezért is többek között nemcsak ebb en az ügyben, de más ügyben is régóta több alkalommal hívtam fel a figyelmet arra, hogy nem elég, ha egy kormánynak van gazdasági kabinetje, ahol a gazdasági kérdésekben a különféle tárcák között koordináció van, nem elég, ha van nemzetbiztonsági kabinet, ahol a nemzetbiztonsági kérdésekben a tárcák között koordináció van, hanem szükség lenne humánpolitikai kabinetre is, ahol azok között a tárcák között van koordináció, amelyek ezekben a kérdésekben érintettek. Az előző kormányzati ciklusban működött humánp olitikai kabinet, amelyiknek tagja volt az oktatási miniszter vagy politikai államtitkár, a népjóléti miniszter és politikai államtitkár, a honvédelmi miniszter és politikai államtitkár, a környezetvédelmi miniszter és politikai államtitkár, és sorolhatom, meg lehet nézni az akkor hatályos kormányrendeletet, kormányhatározatot. Egy ilyen fórum esetén, ha bármilyen köztisztviselői előkészítő, koordinációs bizottság ezt az anyagot eljuttatja a humánpolitikai kabinetnek, annak lesz ereje ahhoz, hogy kormányszi ntre emelje a kérdést. Amíg ez nem működik, egy kormánybiztos, még ha úgy is hívják, hogy kormánybiztos, ő sem lesz elég ahhoz, hogy egy ilyen hatalmas nagy problémával, ahol valóban a rendőrségtől még a nemzetbiztonsági szerveken át is mindenkinek van fel adata, hogy elegendő legyen az, hogy a Miniszterelnöki Hivatalon most egy kormánybiztost kinevezünk. Tapasztalataim szerint akármit is tesznek, nincs elég eszköz, nincs elég ember, és nincs elég hatókör ahhoz, hogy ilyen esetben valóban komoly szintre emel kedhessenek a döntések. Az én véleményem tehát az, hogyha hosszabb távon bármilyen kormány is lesz, anélkül, hogy a kormánydöntések előkészítésében ne lenne a humánpolitikát koordináló magas szintű politikai előkészítő testület, nem lehet igazán eredményt elérni. Gondolom, a gazdasági kabinetet is azért hozza létre a kormány, mert tudja, hogy gazdasági kérdésekben is egy ilyenfajta koordinációra van szükség. Ez az egyik lényeges kérdés. A másik, ami ennél fontosabb, és többen az előttem szólók között kitért ek már rá: nem elég, ha a kábítószerfogyasztással akkor kezdünk el foglalkozni, ha az megjelenik. Nem elég, ha az iskolákban felismerni tudják a kábítószerfogyasztó "problémás" gyermeket. A kábítószerfogyasztás megelőzése ott kezdődik, szinte mondhatnám azt, hogy a születés előtt, de mindenféleképpen közvetlenül a születés után a családban. Hiszen azt hiszem, nem kell hosszasan fejtegetni, hogy a kábítószerfogyasztáshoz elsősorban és döntő mértékben azok az emberek - közöttük a fiatalok - nyúlnak, akik nem találnak segítséget problémáikban, akiknek emberi kapcsolatai, családi viszonyai valamilyen okból sérültek, akiknek a személyiségük kialakulása, az úgynevezett szocializációs folyamat valamilyen okból sérült, gyökértelennek érzik magukat, nagyon gyakra n már egész fiatalon depressziósnak, társtalannak, és éppen ezért ez elől a rendkívül feszítő, rendkívül kínzó szorongás elől menekülnek kábítószerfogyasztásba. (11.40)
