Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - A kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott eseti bizottság jelentéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
3145 ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Pokorni Zoltán frakcióvezető úrnak, FideszMagyar Polgári Párt; őt követi Koleszá r Lajos képviselő úr, Magyar Szocialista Párt. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót. Hölgyeim és Uraim! A kábítószerfogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott országgyűlési eseti bizottság munkájáról, az ő jelentéséről, illetve az általa készíte tt határozati javaslatról van szó. Először is örömteli dolog az, hogy egy eseti bizottság munkája eredményes és hogy jelentéssel zárul; ez nem általános sajnálatos módon, ez önmagában jó. Tiszteletet érdemel az a hangulat, az a szellem, ami a bizottság mun káját jellemezte, hogy nem ellenzék és kormánypárt választóvonal volt a meghatározó és uralkodó a bizottság munkájában, hanem valóban egy drámai gond megoldásának a keresése hatotta át a munkát. (10.20) Tiszteletre méltó az, amilyen alapossággal, amilyen r észletességgel feltérképezték a magyarországi droghelyzetet, diagnózist készítettek, és azt gondolom, a legtöbb javaslattal, bár az adminisztratív részletek szempontjából van vita még adott esetben egyes pártok képviselői között is, de az iránnyal, az itt javasolt irányokkal mi is egyetértünk. Azonban itt mégsem csak egy jelentésről, nemcsak egy bizottságról van szó, hanem arról, hogy a magyar parlamentben most nyílik először mód érdemben komolyan és alaposan beszélni a kábítószer problémájáról, társadalmi problémájáról. Nyilvánvalóan ezer órát lehetne meditálni, moralizálni erről a kérdésről, de nem árt azért néhány alapvető mondatot kimondani. A kábítószer problémája, a kábítószer ügye jól mutatja, hogy ez is egy olyan kérdés, amely a tudásunk, a technikai felkészültségünk, az értelmünk, az érzelmeink, az erkölcseink, a morálunk fölé kerekedett, és legyűrt minket, minket embereket. Az életünkben adódó nehéz helyzetekben a megoldás helyett menekülést és pótszert, kábítószert keresünk. Ez lehet nyilván a ciga retta, lehet egy rossz szokás, lehet az alkohol, lehetnek ezek az itt felsorolt, büntetőjogi kategória alá eső pótszerek, kábítószerek. A kultúrák hagyományosan, évszázadok, évezredek óta megtanították a kultúrák folyamatában élő embereket, hogy hogyan kez eljék, hogyan éljenek együtt a saját kultúrájukban élő kábítószerekkel. Ma már ez nem igaz, a dohányzásra sem, ma már ez nem igaz az alkoholhasználatra sem, hiszen olyan kirívó példákat látunk, amelyekről más esetben itt szó volt. És különösen nem igaz ez Magyarországon a kábítószerre, illetve nem csak Magyarországon, Európában, ÉszakAmerikában sem, hiszen ezek kriminalizálódtak, a bűnözéshez kötöttek, kötődtek. Az érzelmileg kiszolgáltatott fiatalokra úgy tekintenek a kábítószer termelői, a kábítószer ker eskedői, mint kereskedelmi szempontból értékes felvevőpiacra, és ez az, ami elfogadhatatlanná teszi a világon mindenütt ezt az aspektust. Védekezni kell tehát a kábítószerrel szemben, a kábítószerrel kereskedő visszaélőkkel szemben, a lehető legerőteljeseb b védekezést kell kiépíteni, ami egy jogállamban lehetséges. És segíteni kell, adott esetben elrettenteni kell azokat a pótszerkereső fiatalokat, akik ehhez nyúlnak. De leginkább valódi segítséget, érzelmi és gyakorlati segítséget kell nekik nyújtani, isko lát, munkahelyet, közösséget, hitet, célt kellene vagy kell nyújtani az életben ezeknek a fiataloknak. Nem foglalkoztunk, nem foglalkozunk itt a dohánnyal, az alkohollal, a hétköznapi pótszereinkkel. Ha megnézzük a bizottság jelentését és határozatát, akko r azt látjuk, hogy a szegények drogja, a szipu, a szerves oldószerek még mindig nagyon jelentős problémát jelentenek Magyarországon, bár visszaszorulóban vannak. Ennek a társadalmi mértékét, hatását a szegények, a fiatalok körében kevésbé övezi közfigyelem , mint a klasszikus kábítószereket, az opiátszármazékokat. Azt is látjuk, hogy ez is növekszik, tehát az úgynevezett klasszikus kábítószerek
