Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - A kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott eseti bizottság jelentéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ):
3143 Miután más bizottság nem jelezte felszólalási szándékát, akkor most kerül sor az egyes képviselői felszólalásokra. A házbizottság ajánlása szerint az első körben a frakciók nevében először felszólalók részére 15 perc, a második kormánypárti fels zólaló részére 5 perc áll rendelkezésre, továbbá az első körben kétperces felszólalásra nem kerül sor. Elsőként megadom a szót Hága Antónia képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége őt követi majd Pokorni Zoltán, FideszMagyar Polgári Párt. HÁGA A NTÓNIA (SZDSZ) : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit elfogult vagyok a mai napon, hisz nemcsak SZDSZes felszólaló vagyok itt ebben a témában, hanem ennek a drogellenes bizottságnak az alelnöke is. Olyan politikus, aki az utolsó néh ány évben elég sokat foglalkozott a Magyarországon jelen lévő drogproblémával, és megállapíthattam azt, hogy a drogprobléma korlátok nélkül, féktelenül növekszik napjainkban. (10.10) Felszólalásom első részében engedjék meg, hogy rövid történeti áttekintés t - sokkal rövidebbet, mint Juhász Gábor képviselőtársam - adjak és ebből néhány konzekvenciát levonjak. A NyugatEurópában terjedő droghullám a '60as évek végén, '70es évek elején elérte Magyarországot is, azonban jelentős eltérések mutatkoztak a nyugateurópai drogfogyasztó szokások és a magyar, a hazai drogfogyasztási szokások között. Míg NyugatEurópában a hasis, a heroin, az LSD, marihuána volt jelen mint alkalmazott szokás, addig Magyarországon elsősorban a szerves oldószerek, gyógyszerek, a kodeins zármazékok, nyugtatók kombinálása alkohollal. A tiltás, a represszió nem oldotta meg a drogfogyasztás problémáját, annak a terjedését. A '80as évek végéig korlátozta a kábító hatású szerek tekintetében a kínálatot, korlátozta a problémával való nyílt szem benézést és ennek következtében a megelőzést. Nem néztek ezzel szembe, azt gondolták és hamisan azt mondta az aktuális politika, hogy ez Magyarországot nem érheti el, a Nyugat káros szenvedélyei közé tartozik, ezért intézményrendszert sem építettek erre. L átens drogosok voltak, akiket ha tetten értek, akkor büntetésvégrehajtó intézetekben kellett szabadságvesztésüket tölteniük. Nem ismerte fel az aktuális politika azt, hogy ezek az emberek betegek és nem bűnözők. A '80as évek közepétől azonban jelentősek lettek a változások, mint azt Juhász Gábor képviselőtársam is mondta, hogy egy minisztertanácsi határozat már gondoskodott '85ben arról, hogy minél nagyobb intézményhálózatot építsenek ki, amely átfogja a megelőzést, a gyógyítást és a rehabilitációt. Tehá t nőtt a kereslet, és az első esetben visszaélők kora pedig folyamatosan csökkent. A '80as években hazánk még csak tranzitország volt, a '90es évektől pedig célországgá vált. Míg '88ban a lefoglalt kábítószerek súlya alig volt több, mint egy kilogramm, addig ez '96ban 1146,1 kilogramm volt. Meg kell mondanom, hogy a lefoglalt kábítószerek jelentős része heroinszármazék volt. A '80as évek végén már kimutatható társadalmi jelenséggé minősült és kutatható volt a drogprobléma, '92re pedig már a hazai kábí tószerkínálat piacán minden olyan kábítószer megtalálható volt, amely NyugatEurópában is. Jelentős viszont a különbség, hiszen NyugatEurópában a kábítószerfogyasztók érdekében kiépítettek egy intézményhálózatot. Nagyon intenzí v a nyugateurópai országokban a prevenció, illetve az ártalomcsökkentés. Magyarországon a '90es években a prevencióról még aligha lehetett beszélni. Hadd mondjam el azt, hogy '90 és '96 között megduplázódott például az opiátfogyasztók száma. Még egyszer vissza szeretnék utalni arra, hogy ezzel szemben az intézményhálózat embrionális állapotban van, tehát a megelőzés, a terápia, illetve az utógondozás, utókezelés intézményesítése meglehetősen kezdetleges. Nem nagyok ezek a számok, hiszen ha azt mondom, hog y Magyarországon '96ban 494 ópiumfogyasztót tartanak számon, ez Hollandiában 23 ezer, tehát nem nagyok ezek a számok, viszont a növekvő tendenciát nem lehet elhallgatni.
