Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 17 (322. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
3114 hangsúlyozottan profi - vezetésre van szüksége. Tudniillik egy közönséges biztosítóintézetről van szó, akárhogy is misztifikáljuk ezt, nem lehet egy biztosítói ntézet állam az államban, amely kedve szerint befolyásolja a magyar költségvetést. Különben az 1996. év nem volt a legsikeresebb éve az egészségügyi kormányzatnak: kapkodás, szervezetlenség a jellemzője. Nem szívesen, de meg kell említenem a félszázalékos nyugdíjemelést, és hogyha már itt tartunk, az igazsághoz hozzátartozik, hogy összesen 12,6 százalékkal emelték a nyugdíjakat, ugyanakkor 24 százalékos volt az infláció. Ebben az évben a nyugdíjasok elvesztették a reálérték 10 százalékát, közben a gyógyszer ek fogyasztói ára 100150 százalékkal emelkedett, pedig erre minden nyugdíjasnak nagy szüksége van. Én azt hiszem, hogy nem is tudják, hogy mennyi áldozatot hozott a magyar nép azért, hogy a magyar egészségügyben felesleges ágyak keletkeztek és keletkeznek . Emlékezzünk vissza az 1000, 2000, 2600 Ftos fizetésekre. Szabó György úr, az akkori népjóléti miniszter tízezer ágyat akart gond nélkül kivonni az egészségügyből. Az volt az indok, hogy ennyi meg annyi megtakarítást fog elérni az államháztartás. Tessék mondani, mennyi megtakarítást ért el?! Mutassák meg, hol van a megtakarítás! Hiszen ma már ott tartunk, hogy esetleg kórházakat kell bezárni, és senki sem kérdezi meg, senki sem vonja felelősségre azokat, akik e balga intézkedést meghozták, megszavazták. A zt hiszem, az Állami Számvevőszékkel együtt a parlament is megkérdőjelezheti a miniszter úrnak a szakmai alkalmasságát, törvénytiszteletét és jó szándékát. A kapkodásra mi sem jellemzőbb, mint a fogorvoslás megcsúfolása. Amikor megváltoztatták a fogorvosi törvényt, azt látták, hogy rossz, kapkodásukban 2,5 milliárd forinttal bővítették a fogorvosi kassza előirányzatát. Ezek után, át nem gondoltan, csak 760 millió forintot tudtak felhasználni erre a célra. Azokat a fogakat, amelyeket akkor kihúztak, persze s oha nem lehet visszaadni a betegeknek. Beszélhetnék az otthonápolásról is, mert körülbelül ugyanez a helyzet. Tehát megállapítható, hogy a biztosítottak vagyonával való felelős gazdálkodás - mint fogalom - hiányzik a társadalombiztosítás történetéből. Ráad ásul a társadalombiztosítás hiteles nyilvántartása senki számára sem tartalmaz elfogadható adatokat; ismétlem: senki számára sem tartalmazhat elfogadható adatokat. Az ÁSZ maga hivatkozik ezekre a folyamatokra. Ha a társadalombiztosítás megsérti a pénzügyi és számviteli törvényeket, akkor azt nem a parlamentnek, nem az ÁSZnak, hanem a bűnüldözési szerveknek kell megvizsgálniuk. Nem mindegy, hogy a magyar adófizetők pénzével hogyan gazdálkodnak. Nem váltak be az 1996ban hozott változások sem, amelyek bizony os járulékcsökkenést jelentettek volna, emellett növelték a betegszabadságot, a munkáltatók táppénzfizetési kötelezettségét és a járulékalap szélesítését. Lehet hivatkozni ezek után az Alkotmánybíróságra. Nem ez vezette csődbe a kórházakat. Persze, szakmai lag ezt is látni kellett volna. (21.00) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szóló képviselők részben ugyanezekre, részben másokra hivatkozva kifogásolták a tb 1996. évi zárszámadását. A magam részéről ezt a zárszámadást elutasítom. A zárszá madással együtt a tb önkormányzatát tartom alkalmatlannak a tb vagyonának további kezelésére. Köszönöm, hogy meghallgattak. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm, képviselő úr felszólalását. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki felszólalni. (Sen ki sem jelentkezik.) Jelentkező nincs. Megkérdezem Akar László államtitkár urat, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Akar László: Nem kívánok.) Nem kíván.
