Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 11 (321. szám) - A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án aláírt megállapodás megerősítéséről szól... - DR. FARKAS GABRIELLA (MDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ):
3008 tekinteni, hiszen ő pártok felett áll, s nézetei - mé g ha támogatólag szólunk is róluk - nem vita tárgyai itt az Országgyűlésben. Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, Iványi Tamás úr visszalépett. Megadom a szót Farkas Gabriella képviselő asszonynak, Néppárt. DR. FARKAS GABRIELLA (MDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kritikai mondattal hadd kezdjem: amikor valami ellen szót emelünk, akkor nem árt, ha bizonyos fogalmakkal tisztában vagyunk. Én is tudom, hogy ez nem konkordátum. Azt is tudom, nem arról van szó, hogy különböző modellek k eresése során visszacsúszunk valahová. Önök, akik ezt a megállapodást támadják, épp olyan jól tudják, mint én: nem arról van szó, hogy az állam és az egyház szétválasztásának az akadályát jelenti ez. Az állam és az egyház szétválasztása jogilag is és gyako rlatilag is már nagyon régen megtörtént. Volt azonban egy korszak - amit diktatúrának nevezünk , ami mindattól megfosztotta a működő egyházakat, ami anyagi és jogi önállóságuk alapját jelentette volna. Ahhoz van szükség erre a megállapodásra, hogy ez az á llapot helyreálljon, és e megállapodás alapján szükség van azokra a törvényekre, amelyekről a következőkben fogunk tárgyalni. Nagyon hibásnak érzem tehát, ha különböző modellkeresések ürügyén azt a tényt igyekszünk kétségbe vonni, hogy sérül az állam és az egyház szétválasztásának az elve. Az pedig, hogy a megállapodásban a magyar kormány együttműködést ígér, az előbb elmondottaknak az egyenes következménye. Az állam ugyanis - most a kormány alatt az államot értem - korrigálni igyekszik sé relmeket, helyreállítani igyekszik egy rendet, de más oldalról a rendszerváltozás igen súlyos korszakában nagyon helyesen számít az egyházak rendszerváltozást elősegítő, segítő működésére. Itt nem elsősorban a hitéleti tevékenységre gondolok, hanem az egye bekre, amiket önök is épp olyan jól ismernek. Azt pedig nagyon nem szeretném, ha valamilyen pszichológiai presszióként arra történnék gyakran hivatkozás, hogy egyes pártok, egyes felszólalók közös platformra helyezkednek a kormánnyal, ha ebben a kérdésben megegyezik a véleményük. Elnök úr az imént utalt valamire, hogy az veszélyes és helytelen; úgy érzem, az is veszélyes és helytelen, ha ilyen módon kívánjuk lélektanilag zsarolni egymást. Köztársasági elnök úr reményét és kívánságát én is osztom és a Magyar Demokrata Néppárt is osztja, és bízom benne, hogy a Magyar Országgyűlés meg fogja erősíteni ezt a megállapodást. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Két percre mégis szót kér Iványi Tamás képviselő úr, SZDSZ. Megadom a szót. IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ) : Kös zönöm a szót, elnök úr. Most nem felvilágosítást szeretnék kérni valakitől, hanem magam szeretnék felvilágosítani. Egy dologról szeretném Hegyi Gyula képviselőtársamat meggyőzni. Felszólalásából arra következtettem, hogy ő oly mértékben nem érti a mi érvei nket, hogy azt feltételezi, mintha mi valamiféle egyházellenességből vagy vallásellenességből kiindulva érvelnénk itt, hiszen csodálkozott azon, hogy ha egyes SZDSZes politikusok részt vettek egy körmenetben, akkor minket most mi késztet arra, hogy vitába szálljunk. Ezzel abban a tévedésben van, mintha bennünk valamiféle vallás- vagy egyházellenesség munkálkodna bármely egyházzal szemben. Ahogy szétnézek jelen lévő képviselőtársaimon, többségünkben hitünket, vallásunkat gyakorló keresztény - keresztyén vag y keresztény, ez teljesen mindegy - emberek vagyunk. Az egyetlen dolog, amiről Hegyi Gyula képviselőtársamat így a vita vége felé szeretném meggyőzni: fogadja el, hogy nem vallásellenességről, nem egyházellenességről, hanem elvekről van szó, olyan elvekről , amelyekben egyébként valamikor a történelmünk során esetleg egyet is értettünk. Nem másról van tehát szó, mint elvekről.
