Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 11 (321. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP):
2931 A LXIIIas törvény kapcsán megszűnt kórházi ágyak, részlegek, kórházak esetében el kell telni bizonyos időnek, hogy ennek a jobb, hatékonyabb struktúrának a kedvező hatása megmutatkozzon. De közben a megmaradó ágyak esetében növelni kell a forgót , ez pedig gyorsabb kivizsgálást, nagyobb mértékben felhasznált diagnosztikát, hatékonyabb gyógyítást, nagyobb költségeket eredményez. Az egészségügyben eddig végrehajtott reformintézkedések esetében mindig az volt a baj, hogy anyagiak hiányában nem tudtak kiteljesedni; elvetélt reformok, próbálkozások lettek. Itt és most, ebben a tbköltségvetésben kellene szerepelniük a dologi kiadások terén legalább olyan mértékű költségeknek, amelyek meghaladják az infláció mértékét. Amennyiben ez nem szerepel a költség ek között, ez további források kivonását jelenti az ágazatból, ami 1990 óta tartó folyamat, s ez így folytatódik ebben az évben is. A konszolidációs folyamat elindulása számos kórház esetében megmutatta ezen források hiányát, a korábbi forrás kivonásának, az amortizációnak, a felújítások hiányának, elmaradásának jelentőségét a tbköltségvetésben és a kórházak költségvetésében. Tulajdonképpen ez jelenti azt a genetikai determinációt, ami állandóan magában hordozza a hiány megjelenését, újratermelődését, magy arul egy alulfinanszírozott rendszerben mindenki törekszik többet teljesíteni, többet költeni a betegekre, és a kasszák, a rendszer erre szerencsére lehetőséget ad, így a költségek, a kiadások óhatatlanul elszaladnak; legtöbbször a működésre szánt költsége kben, amelyek amúgy is alultervezettek. Ha pótolni akarjuk a minimumfeltételek között megjelenő műszereket, épületeket, légteret, létszámot, akkor be kell tenni a rendszerbe a pénzt úgy a tb oldalán, mint a tulajdonosok oldalán. A tulajdonosi oldal forrásb ővítését célozza meg a nagy költségvetésben általunk óhajtott önkormányzati egészségügyi normatíva megjelenítése. Amíg nincsenek meg a pontos normatívák, az előírások, a kompetenciák és az ehhez rendelt szigorú finanszírozás, addig a reformok csak a kiadás i oldalt szűkítik vagy a bevételi oldalt növelik; addig nem sok változik, csupán jobb évben kisebb, rosszabb évben nagyobb lesz az alapok hiánya. Nem lettek kimunkálva a struktúraváltásból kivezető utak, így a rehabilitáció intézményei, intézményrendszere, finanszírozása, feltételei. Ma a rehabilitációban örvendetesen kezd megjelenni - az új foglalkoztatási törvény szellemének megfelelően - a munkavállalók és a munkáltatók érdekeltsége. Itt talán még nem vagyunk akkora fáziskésésben, de ennek a kialakulásáh oz is idő kell. Az otthoni ápolásra tervezett 1,14 milliárd forint elégséges erre a kérdésre, de a korábbi finanszírozási bizonytalanság miatt ez a rendszer nem tudott kiteljesedni az igényeknek megfelelően, s ezáltal nem csökkentette jelentősen a kórházi ágyak igénybevételét. Hasonló a helyzet a járóbetegellátás területén. Ennek fejlesztése az alapellátással együtt csökkentené a kórházi ellátási igényeket. A csoportpraxis kimunkálása, finanszírozása is várat magára. A felszabaduló kórházi ágyak helyén kia lakítandó ápolási osztályok, otthonok kialakítása után lehet majd látni valójában, hogy mit hozott a struktúraváltás pénzügyileg és a betegek ellátása szempontjából. A társadalombiztosítás költségvetésében mindig az egyik legjelentősebb tétel a gyógyszerkö ltség. A gyógyszertámogatásra fordított összeg, ami a lakosság felé 102 milliárd forintot jelent ebben az évben, 11 százalékkal több az elmúlt évhez képest, de a fekvőbetegellátás költségei között is közel 20 százalék a gyógyszerköltség. Ez a két összeg m eghaladja a 150 milliárd forintot évente, nem beszélve azokról a kiadásokról, amit a beteg fizet a gyógyszertárban. Ha ezen a területen sikerül 12 százalékot megtakarítani, az már 12 milliárdot tesz ki. Ennek ellenére kijelentjük, hogy a támogatási rends zeren nem kell változtatni, mivel a lakosság terhelhetősége már a végéhez ért. Jelenleg a GDPhez viszonyítva nálunk a legnagyobb a gyógyszerekre fordított kiadás, ez 2,3 százalékot jelent. Ez még a nálunk is több gyógyszert fogyasztó Franciaországban sem több, mint a
