Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 11 (321. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
2903 létrejött önkormányzatot hozzon létre. Remélem, hogy abban az esetben nem ilyen zárszámadásokat kell majd tárgyalnunk. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Áder János) : Soron következik Pusztai Erzsébet képviselő asszony, Magyar Demokrata Néppárt. (10.10) DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy költségvetés zárszámadásának időszakában ragyogóan lehet elle nőrizni azt, hogy a költségvetés készítésekor kitűzött célok vajon megvalósultake, hogy azok a szép felvezető szövegek, azok a gyönyörű általános megállapítások, azok a szép mesék, amiket a lakosságnak mondanak a költségvetés és a változtatások céljairól, valóban visszaigazolhatóke a költségvetés zárszámadásának időszakában. Tisztelt képviselőtársaim, a '96. év költségvetési zárszámadása tökéletesen megmutatja nekünk azt, hogy mi is történt a társadalombiztosításban - különös tekintettel az egészségbiztos ításra - 1996ban, illetve azt is megmutatja, hogy a '95ben elkezdett változtatások mit eredményeztek. Nos, tisztelt képviselőtársaim, 1995ben, amikor az a híres ominózus csomagtörvény megjelent, és annak a koncepciója megszületett, már elmondtuk számtal anszor, és elmondta minden szakértő: azok a döntések, amiket a kormány hozott, súlyos következményekkel járnak. Ráadásul nem jelentenek igazi megtakarítást, nem eredményezik azt a célt, amit a kormány kitűzött. Ebből következik, hogy ezeknek a döntéseknek a káros hatása nagyobb és drágább, mint az a minimális megtakarítás, amit ettől a kormány remélhet. Nos, tisztelt képviselőtársaim, a '96. évi költségvetési zárszámadásban ezek tételesen igazolhatók. Ráadásul nagyon sokan elmondták, minden szakértő elmondt a: az egészségügyi ellátórendszerhez nem lehet átgondolatlanul, hosszú távú koncepció nélkül, a betegek érdekeinek figyelembevétele nélkül, kapkodó módon hozzányúlni, mert ennek a betegellátás szempontjából nagyon súlyos következményei vannak. Tisztelt kép viselőtársaim, a költségvetés zárszámadása azt is megmutatja a mi számunkra, hogy milyen súlyos következményekkel járt az az átalakításnak nevezett folyamat, amelyről oly sokat beszéltek nekünk, és amely főbb kitűzött céljairól olyan szép megállapításokat hallhattunk, hogy akár azzal egyet is érthettünk. Mi volt a cél? Az egészségügyi ellátórendszer átalakítása annak érdekében, hogy a túlduzzasztott fekvőbetegellátás helyett a járóbetegellátás fejlődjön; hogy a betegeket minél közelebb a lakóhelyükhöz min él egyszerűbb módon tudják ellátni; hogy a fekvőbetegellátás helyett és az ott történő hosszú távú ápolás helyett az otthoni ápolás kifejlődjön; hogy a betegek számára hozzáférhetőbb és elérhetőbb ellátás legyen; és mindeközben a költségvetésben megtakarí tás következhessen be. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezek a szép célok mindenki számára elfogadhatóak. De vajon azok a lépések, amiket a kormány tett, ebbe az irányba vezetneke? Ugyanakkor - és majd az 1998. évi társadalombiztosítási költségvetésben még külön kitérek erre a kérdésre - az látható, hogy az elmúlt években mindezek mögött a szép mesék mögött egy egészen más tendencia látható a kormány döntéseiben. Egyértelműen kimutatható az elmúlt három évben, hogy a kormány olyan döntéseket hoz, melyekben az állami költségvetési hiányokat és részben a költségvetés tervezése pillanatában a társadalombiztosításban előrelátható - és ezáltal az államháztartásban előrelátható - hiányokat igyekszik fiktív számok mögé eldugni, a költségvetési hiányokat igyekszik a társadalombiztosításba, ezen belül is az egészségbiztosításba áttolni. Ennek az a következménye, hogy az egészségbiztosításban a tervezés gyakorlatilag lehetetlenné válik. Az a következménye, hogy évről évre súlyos feszültségek keletkeznek, és az egészség ügyi ellátórendszert az összeroppanás veszélye fenyegeti.
