Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 11 (321. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
2896 SELMECZI GABRIELLA (Fidesz) : Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A zárszámadás a színvallás ideje. Ilyenkor derül ki, hogy a költségvetés készítésénél vajon az ellenzék vagy a kormánypá rtok, illetve a kormány kergetteke rózsaszínű álmokat. Nos, a zárszámadás kapcsán visszaolvashatjuk a költségvetésnél elmondott kritikáinkat. Ezek körülbelül a következők voltak: akkor is elmondtuk, hogy a bevételek felül vannak tervezve, a kiadások pedig alul. Az előirányzatok sokkal inkább a pénzügyminiszter úr vágyait, mint a valós folyamatokat tükrözték. Ám sajnos ezzel a költségvetéssel a legkevesebb baj az, hogy megalapozatlan volt. Nézzük meg, miről szólt az 1996os év a társadalombiztosításban! Elő ször is, a nyugdíjak reálértéke 1996ban jelentősen romlott, úgy, hogy a költségvetés előirányzata 5 milliárd forinttal magasabb emelést tett volna lehetővé. Talán még mindenki emlékszik a botrányos félszázalékos nyugdíjemelésre. Felháborodott nyugdíjasok küldték vissza a kormánynak borítékban azt a pár forintot, azt a kis összeget, amit kaptak, mondván, hogy szégyen, amit tettek velük. A nyugdíjasok arculcsapásként élték meg, hogy sok évi kemény munka után tulajdonképpen csak fél százalékra méltatták őket a nyugdíjemelésnél. '96ban a nyugdíjakat összesen 12,6 százalékkal emelték, amikor - emlékezzünk vissza - az infláció 23,6 százalék volt. A tavalyi évben a nyugdíjasok elvesztették a nyugdíjak vásárlóértékének több mint 10 százalékát. A nyugdíjalap egyébk ént hiánnyal zárult, annak ellenére, hogy 5 milliárd forintot kihúztak a nyugdíjasok zsebéből. A hiány a kormány alkotmányellenes bevételnövelő intézkedéseinek a meghiúsulásából fakad. Ám a zárszámadás elolvasásakor szomorúan kell megállapítanunk, hogy a n yugdíjakat ért támadás csak a kisebbik csapás volt a kormány '96. évi tevékenységében. Az egészségügy tavalyi helyzetét csak a csőd állapotával lehet jellemezni. A gyógyszerek fogyasztói ára '93 és '96 között 247 százalékkal emelkedett - úgy, hogy ráadásul a gyógyszerfogyasztás mennyisége csökkent. Ez a döbbenetes áremelkedés leginkább a sok gyógyszert fogyasztó nyugdíjasokat és a kisgyermekes családokat érintette. Tehát mondhatjuk azt, hogy a nyugdíjak vásárlóereje a drasztikus gyógyszeráremelések miatt mé g inkább csökkent. A kormány egyébként az egészségügyi reform helyett - ami már nagyon régóta várat magára - a késő szocializmusból ismert technikákkal próbálkozott. Egyrészt folyamatosan megpróbált a szabályok változtatásával a rendszerbe avatkozni. Így f ordulhatott elő az, hogy a finanszírozási szabályok az év folyamán 5, azaz öt alkalommal változtak, ami önmagában lehetetlenné tette, hogy a kórházmenedzsment sikeres válságkezelési stratégiát dolgozhasson ki. A finanszírozás szabályait tovább bonyolította , hogy Horn Gyula miniszterelnök úr és Szabó György akkori népjóléti miniszter '95 végén fedezet nélküli bérmegállapodást kötött az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetével. A megállapodás fedezetnélküliségét hosszú ideig azzal próbálták leplez ni, hogy az intézményvezetőkre hárították a béremelés felelősségét. (9.30) Emlékezzünk vissza, azt mondták, hogy ez a bizonyos összeg, amely az emelést hivatott megteremteni, már ott van az intézményeknél, a dolgozók kérjék számon az intézményvezetőkön. A fedezet részbeni megteremtésére egyébként csak a pótköltségvetésben került sor. Ám összességében az Állami Számvevőszék az alábbi megállapítást tette az akcióról: "Az új finanszírozási szisztémát megrendítette a Népjóléti Minisztérium és az Egészségügyi Do lgozók Demokratikus Szakszervezete közötti bérmegállapodás végrehajtására elfogadott módszer is, mert az erre szánt összegnek sem bérarányos, sem teljesítményarányos felosztása nem valósult meg". Ennek a megállapodásnak a kapcsán már kezdett megfogalmazódn i az a gyanú, hogy a kormány, illetve népjóléti minisztere nincs tisztában a finanszírozási rendszer mikéntjével. Ez a gyanú később bizonyossággá érett, amikor - teljesen figyelmen kívül hagyva a rendszer, a finanszírozási rendszer logikáját - a kormány úg ynevezett ágyszámcsökkentéssel próbálkozott. Ez volt Szabó György népjóléti miniszter úr rossz emlékű kapacitástörvénye. Talán emlékeznek arra, hogy Szabó György akkori népjóléti miniszter úr azt nyilatkozta: "Engem senki sem tud meggyőzni arról, hogy nem lehet
