Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 10 (320. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - KAPRONCZI MIHÁLY (független):
2875 Azt gondolom, pontosan erre igyekezett a jogalkotó annak idején figyelmeztetni, legalábbis alapot adni akkor, amikor az úgynevezett felújítási alapot létrehozta. Tehát felújítási alapot kell képezni ezeknek a lakásoknak a fe lújítására, a bentlakó tulajdonosnak - és természetesen ott, ahol még önkormányzati tulajdon van, az önkormányzatnak is - kötelezettsége van ennek befizetésére. Úgy gondolom, hogy azok a társasházközösségek, amelyek létrejöttek a tulajdonosváltás során, ez eknek a kötelezettségeiknek eleget tesznek. Azt gondolom, egy későbbi alkalommal, ahogy képviselő úr említette, erre még vissza fog térni. Lehet hogy ennek a további lépéseit egy közös gondolkodással ki fogjuk tudni alakítani. Köszönöm. (Dr. Kis Zoltán tap sol. - Dr. Kis Zoltán: Egyhangú vastaps!) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kapronczi Mihály képviselő úr, független. Megadom a szót a Házszabály rendelkezései alapján szintén ötperces időkeretben. KAPRONCZI MIHÁLY ( független) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mai napirend utáni felszólalásom címe: "Újból a mezőgazdasági árakról és támogatásokról." A mezőgazdasági termelésből élő több százezer gazda az 1994es kormányváltás óta nagymértékben elbizonytalanodott jövője és létbiz tonsága szempontjából. Sajnos, ennek oka ismert: a kormány úgynevezett integrációs és földeladási politikája. Ezért elmondhatjuk, hogy a szakértői kormány ahelyett, hogy az európai normáknak megfelelően javított volna helyzetükön, azon nagymértékben rontot t. Különösen növelte gondjaikat azzal, hogy az állami támogatások túlnyomó többségét hitelekhez kötötte olyan ár- és piaci körülmények között, amikor a lecsökkent jövedelmezőség miatt az alacsonyabb szubvencionált kamatok is kitermelhetetlenek. A gazdák tőkeszegénysége a többi gazdasági ágazathoz mérve sokszorosára növeli gazdaságuk elvesztésének kockázatát. Közismert az is, hogy a kormány három és fél éven keresztül helytelen támogatási taktikát alkalmazott, aminek az lett a következménye, hogy a támogatások nem jutottak el az integrátortól a termelőig. Emiatt több tíz milliárd forint pótolhatatlan veszteségük keletkezett az egyébként is forráshiányban szenvedő gazdáknak. Helyzetüket ezenfelül még súlyosbította például a normatív vetési támogatás ok megszüntetése. Habár ez kis bevételnek számított, de nem kapcsolódott konkrétan egyik alapanyag árához sem, így nem volt konkrét árfelhajtó hatása sem. A jelenlegi támogatáspolitika egyik súlyos hibája, hogy kizárólag csak az új gépek beszerzését támoga tja. A kormány nem hajlandó azzal a rossz gyakorlattal szakítani, hogy a nyilvánvaló realitások ellenére a használt, de még jó minőségű gépek vásárlását a gazdák részére elősegítse meglevő tőkéjük kiegészítésével, nem hitelből. Mint agrármérnök elismerem, hogy a legmodernebb új gépek beszerzése a leglátványosabb, egyben a legcélszerűbb is lehetne. De azt is tekintetbe kellene venni, hogy a hiteltámogatások következtében az egyébként eladósodott szövetkezetekben sorra jelennek meg a 1520 millió forint közöt ti értékű Valmet vagy Magnum erőgépek. (19.20) Ezt az összeget egy családi gazdaság, mely 50100 hektáron gazdálkodik, nem tudja elviselni. Azonban a kormánynak alapvető kötelessége lenne, és soha nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni a kisebbeket sem. A szövetkezeti gépcserék miatt viszont a házilag is javítható és karban tartható, de már használt gépekhez hozzájuthatna a családi gazdaság már 12 millió forinttól is. Sajnos, most a földművelésügyi minisztériumi irányelvek alapján a megyei mezőgazdasági h ivatalok az ilyen jellegű pályázatokat sorra elutasítják. Ilyen eset előfordult például az ősszel Biharban is, ahol egy 100 hektáron gazdálkodó termelő kiváló állapotú használt kombájn vásárlásához kért támogatást, amit azzal utasítottak el, hogy inkább 10 millió forint hitel felhasználásával vegyen újat. Az új kombájn egy évi hitelkamata meghaladta volna a használt
