Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 10 (320. szám) - Marat Turdibekovics Oszpanov, a Kazah Köztársaság parlamentje elnökének és kíséretének köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
2834 Napirend előtti felszólalásra megadom a szót Tardos Márton frakcióvezetőhelyettes úrnak, SZDSZ. TARDOS MÁRTON (SZDS Z) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend előtti felszólalások között szokatlanul egy örömhírről akarok beszámolni önöknek, és azt szeretném értékelni. Az egyik legnagyobb, KeletEurópában befektető bank, az európai beruházásokkal és rek onstrukciókkal foglalkozó bank egy jelentős tanulmányt készített a kelet- és középeurópai átalakuló országok társadalmi és gazdasági fejlődéséről. Ez a tanulmány, amely a napokban jelent meg, ahogy az újságokban is olvashatták, azért érdemel különleges fi gyelmet a magyar társadalom szempontjából, mert az átalakuló országok sorrendjében vitathatatlanul az első országként emlegeti Magyarországot. Tíz lényeges kérdésben végez konkrét vizsgálatot, és e tíz kérdésben nem tud adni, nem ad jobb jegyet semmilyen m ás, velünk konkuráló országnak, mint amilyet Magyarországnak adott, két, nem jelentéktelen kérdésben pedig egyértelműen aláhúzza Magyarország vezető helyzetét: ez a nagyprivatizáció és a bankok regulációjának és átalakításának az ügye. Ez egy olyan nagy vá ltozás országunk életében, amiről érdemes megemlékezni. Érdemes megemlékezni róla azért, mert voltunk mi már az átalakuló országok élvonalában, de akkor nem volt ilyen egyenes az az út, amely a jövőbeni fejlődéshez vezetett, hiszen egész más politikai felt ételek között, szelíd reformokkal próbáltunk átalakítani egy olyan rendszert, ami a mi akaratunktól és tevékenységünktől nem egészen függően - nem is függetlenül - összeomlott, és azok között a körülmények között olyan mozgási lehetőség nem kínálkozott, mi nt most. Utána kikerültünk az élvonalból, és most újra visszajutottunk oda, hogy Magyarországról mint egy lehetséges gazdasági tigrisről beszélnek, amely képes jelentős és tartós növekedést produkálni, ezzel megoldja a magyar társadalom problémáit, a magya r emberek nehézségeit, egyúttal a felzárkózás lehetőségét is megnyitja a magyar társadalom előtt. Hogyan értük el ezt? Gondoljuk csak végig! - ha nincs is idő egy ilyen felszólalásban részletesen beszélni erről. (15.30) A szovjet rendszer összeomlásának pi llanatában a magyar társadalmi termék zuhant. Hihetetlen mértékű zuhanásnak voltunk a szenvedő alanyai: 20 százalékkal csökkent a jövedelemtermelő képességünk, amely Magyarországon biztos nem, de a világ egyik államában sem következett be a '2933as válsá g idejében sem. Ehhez a nagyon nagy problémához, ehhez a nagyon nagy nehézséghez a magyar társadalom, a magyar kormány '90 után lassan alkalmazkodott. Abban bízott, hogy a világ majd kisegít bennünket ebből a problémából, és a jövedelemszínvonalat nem kel l a jövedelemtermelés színvonalához igazítani. Ennek jegyében következett be egy viszonylag stabilizációs időszak, amikor '9394ben elkezdett az ipari termelés és a nemzeti jövedelem előállítása is növekedni, de ez egyúttal - éppen azért, mert a jövedelemfelhasználással nem volt összhangban - a feszültségek kritikus növekedésével járt. Nagyon nehéz volt alkalmazkodni ahhoz a veszélyhez, ahhoz a rizikótényezőhöz, amely '9495ben az országban jelentkezett és gondoljuk meg, hogy nemcsak az ellenzék nevezte nemzetrontó intézkedéseknek az ilyen intézkedéseket, amelyek az alkalmazkodást és a mai sikert megalapozták, hanem kormányképviselők is lemondtak a funkcióikról ezzel kapcsolatosan, kormánypárti képviselők is támadóan léptek fel a kormány gazdaságpolitikáj ával szemben. Jogos nehézségekről beszéltek. Indokolt volt attól félteni a magyar társadalmat, hogy ez az alkalmazkodás nem egy egyszerű feladat. Én dicsérően és kiemelkedően dicsérően csak azt szeretném megemlíteni, hogy a magyar társadalom (Az elnök a cs engő megkocogtatásával figyelmezteti a képviselőt az idő leteltére.) nyugodtan viselte el ezt a helyzetet, és ez ahhoz vezetett, hogy ma a sikerországok közé fölcsatlakozunk, és ez nagy (Az elnök a csengő ismételt megkocogtatásával jelzi, hogy a felszólalá sra rendelkezésre álló idő lejárt.) reménnyel tölt el
