Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 15 (297. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
283 a mezőgazdaságban , tehát nem az egyes embernek, a termelőknek termeléshez való hozzáállása az oka, hanem a közgazdasági viszonyok, az agrárolló szétnyílása, az, hogy az ipari árak sokkal jobban nőttek, mint a mezőgazdasági termékek árai. Természetesen volt egy szociálpolitikai következménye is: a magyar élelmiszerek árát nem lehetett olyan drasztikusan emelni, és ezért a magyar paraszt, a termelő nem kapta meg a termelésért, a termékért a megfelelő árat. Ez az igazság! De ki járt jól '91 után? Azt nézzük meg, tisztelt képviselőtársak, ki járt jól! Sokan azt mondják, hogy azok az emberek, akiket a kommunizmus kifosztott, az őseit elüldözte a földről, akik a faluból városba költöztek és ott maradt a földjük, íg y az önkéntes földfelajánlás következtében és egyéb formában gyakorlatilag kisemmizetté váltak. Kérem, nem ez a réteg járt jól! Az a réteg járt jól, amely vásárolt kárpótlási jeggyel, elsősorban vásárolt kárpótlási jeggyel nagyon olcsón, aranykoronánként a kár 5600 forintért meg tudta venni a földet. Most kezdődik az igazi kérdés! Ha ez az önök, a kormánykoalíció által szorgalmazott termőföldtörvényt módosító javaslat elfogadásra kerül, akkor az 5600 forintért megszerzett aranykoronákat akár 2030 ezer for intért is el fogja adni a szövetkezeti elnök vagy gazdasági társaság elnöke, és a rokonságától felvásárolják saját maguknak, arra hivatkozva, hogy kérem, NyugatEurópában ennyit ér a föld. Hisz nálunk, Magyarországon jelenleg tizenötszörhússzor kevesebbet ér a föld átlagosan, mint NyugatEurópában, az Európai Unió sok országában. Tehát kinek az érdeke? Nyilván annak az érdeke, aki a rendszerváltozási komédiában sajnos az állami és a szövetkezeti vagyonhoz jutott. Az egyszerű traktoros, az egyszerű csibegon dozó, a kertész munkás? Azok jutottak a javakhoz? Már többnyire a vagyonnevesítésnél kívülállók, kisemmizettek lettek, hisz az a három szempont, ami alapján a szövetkezetek vagyonnevesítése megtörtént, az sem a bevitt vagyon és az eltöltött évek alapján, h anem többnyire a kereset alapján történt. Már ott rosszul járt nagyon sok ember! És az a 140145 ezer ember, aki jelenleg dolgozik a szövetkezetben!? Önök, szövetkezeti elnökök, kormánypárti képviselők, mindig a szövetkezeti tagságra, a szövetkezeti érdekr e hivatkoznak. Kérem, hazugság! Teljesen fals beállítás! Azért merem ezt állítani, mert az országot járva azt tapasztaljuk, hogy az egyszerű szövetkezeti dolgozó vagy a szövetkezeti nyugdíjas, aki hitt abban, hogy majd az ő szövetkezeti üzletrésze után osz talékot fog kapni, bagót kap, kérem, semmit! 56 százalékért vásárolják vissza szövetkezeti vezetők a szövetkezeti üzletrészt, amiért ők megkínlódtak hosszú évtizedek alatt, és el kell mondani, hogy fuccs lett ennek a szövetkezeti üzletrészes, vagyonnevesí téses komédiának! De most másodszor lett kifosztva a magyar parasztság azáltal - még egyszer mondom , hogy többnyire, akinek pénze volt, az tudott kárpótlási jegyet vásárolni, a jobban értesültek tudtak akár a részaránynál, akár a kárpótlási földalapnál j elentős földbirtokokhoz jutni. Ezért nagyonnagyon hazug beállítás az, hogy azok a jobboldalinak mondott emberek, akiknek a szülei, ősei megkínlódtak és a kommunizmus áldozatai voltak, most azok jutottak X földhöz, és épp azt kellene a tisztelt kormányzatn ak támogatni, hogy ezek a kisbirtokosok, ezek az éledező családi gazdaságok életképes családi gazdasággá váljanak. Többször elmondtuk itt a parlamentben is, hogy Dánia, amely fele akkora ország sincs, mint Magyarország és a világ legnagyobb, legfejlettebb mezőgazdaságával rendelkezik, közel 70 ezer életképes családi gazdasággal rendelkezik. Ott nincsenek kolhoz típusú szövetkezetek, termelőszövetkezetek, tisztelt kormánypárti képviselők, ott csak termelő családi magángazdaságok vannak! Azok természetesen ut ána társulnak feldolgozásra, értékesítésre, beszerzésre, de termelő típusú, kolhoz típusú szövetkezetek nincsenek. Ha most Magyarország kétszer akkora területtel rendelkezik, mint mondjuk, Dánia és Hollandia, akkor logikus, hogy nálunk legalább 150 ezer él etképes családi magángazdaság kellene hogy legyen, hogy életképes mezőgazdaságunk legyen. Csak ez az egy történelmi út áll a magyarság előtt, tisztelt képviselőtársak, és nem tudjuk elfogadni, amikor önök a földtörvény módosítása kapcsán a magyar mezőgazda ság jövőjéről döntenek! Mert ez nem egyszerű földkérdés, a '94. évi LV. törvény módosítása, mint ahogy önök
