Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 4 (319. szám) - A fogyasztóvédelemről szóló törvényjavaslat és a Magyar Köztársaság polgári törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
2726 A verseny és a piac egyik kelléke a fogyasztóvédelem. A kormány késve megszületett fogyasztóvédelmi törvényjavaslata semmilyen koncepciót sem tartalmaz. Most sincs helyzetértékelés, és különösképp en nincs hatásvizsgálat. A korábbi felszólalásomban is kifogásoltam, hogy az 1987. évi XI. törvényt egyáltalán nem veszi figyelembe a kormányzat a különböző előterjesztéseinél, holott óriási károk származhatnak belőle, és a negatívumok sora szinte felmérhe tetlen amiatt, mert nincs olyan hatásvizsgálat, amelynek az adatait figyelembe lehetne venni a normaszöveg elkészítésekor. A törvényjavaslat ehelyett felhatalmazza az ipari miniszter urat arra, hogy fogyasztóvédelmi koncepciót készíthet. Ezeknek azonban ne m lehetőségeknek, hanem kötelező előírásoknak kellene lenniük a Független Kisgazdapárt megítélése szerint. Ha ugyanis a kormány ilyen koncepciót kidolgozott volna, nyilvánvaló lenne, hogy a természetes monopóliumok árszabályozása az egyik legfontosabb korm ányzati, fogyasztóvédelmi feladat lett volna. A természetes monopóliumok monopolhelyzete a tevékenység jellegéből következik. (11.50) Itt a verseny hiányát és a piaci hatásokat a működési feltételek és főleg az árszabályozás megfelelő előírásával kell póto lni. Ez a kormányzati feladat minden fejlett ország számára magától értetődő a fogyasztóvédelmi törvényjavaslatból azonban ez kimaradt. Pedig tapasztalhatjuk, hogy a víz- és csatornaszolgáltatás vagy az energiaellátás, a távközlés, a távfűtés - amelyről te gnap szóltam - vagy a koncessziós autópályák rossz árszabályozása a fogyasztók számára szüntelenül emelkedő árakat és elviselhetetlen terheket okoznak. A kormány az említett kötelezettségét nem teljesíti, ehelyett megtévesztő és a tényeket elferdítő sikerp ropagandát folytat, amint azt már többször nehezményeztem. Tegnap napirend előtt az energiaárrobbanás következményeivel és távlataival foglalkoztam. Az ipari miniszter úr sajnálatos módon tagadta, hogy Magyarországon energiaárrobbanás lenne. Szerinte ugy anis 1997ben mindösszesen 1517 százalékkal nőttek csupán az energiaárak, ami szerinte az inflációval arányos árnövekedést jelent. A Független Kisgazdapárt ugyanakkor úgy véli, hogy a miniszter úr félrevezette a közvéleményt, hiszen 1997. nem valamiféle é vközi számmal, hanem január 1jével kezdődik, amikor már rendkívül nagy áremeléseket hajtottak végre. Így a miniszter úr által említett 1517 százalékos árszintnövekedéssel szemben a Független Kisgazdapárt állítása szerint például az áram díja 44,5 százalé kkal magasabb, mint volt 1996. december 31én. Nagyon sajnálatos, hogy a miniszter úr ennyire nyilvánvalóan valótlan adatokat közölt a Házzal és a közvéleménnyel. De ha például a távfűtés tarifáját vesszük alapul, az ugyanebben az időszakban a miniszter úr által említett 1517 százalékkal szemben 34,2 százalékkal emelkedett, igen tisztelt képviselőtársaim. De például az áram díjának '97. október 1jétől való 7, tehát hetes százalékkal való emelése sem tekinthető egyszerű negyedéves árkorrekciónak, negyedéve s kiigazításnak. Tehát ezek igen fontos tényei a most a Ház előtt lévő fogyasztóvédelmi törvénynek. A kormány tehetetlenségét mutatja, hogy a szintén privatizált energiagazdaságú NagyBritanniában a kormány költségfelülvizsgálatának eredményeként nemhogy nincs ilyen jelentős áremelés, mint Magyarországon, - az előbb éppen ennek érdekében mutattam rá a valóságos áremelkedés valóságos számaira - hanem például az áramtarifák NagyBritanniában évek óta csökkennek. 1996ban és 1997ben együttesen 67 százalékka l kisebbek az áramtarifa árai, mint voltak korábban. Igaz, NagyBritanniában nem állami vállalatból állami vállalatba történt a "privatizálás", mert a privatizálásnak magánosításnak kellene lennie. Tehát nem magánkézbe történt Magyarországon, hanem itt - a z angliai privatizációval szemben - külföldi állami vállalat tulajdonába adták az áramprivatizáció, sőt az energiaprivatizáció kapcsán a volt állami tulajdont. De ebből következik, hogy NagyBritanniában ellátja a feladatát a kormány, mert ott lefelé nivel láló hatást ér el. Magyarországon nem látja el feladatát a kormány. Ebből fakad, hogy az ipari miniszter úrnak az adatok elferdítésével kell manipulálnia ahelyett, hogy kiállna a lakosság érdekei mellett, és az áramtarifák lenyomásában szorgoskodna olyanny ira, mint a közvélemény félrevezetésében. De
