Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án aláírt megállapodás megerősítéséről szól... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
2657 másrészt pedig ellentétben áll az állam és az egyház viszonyára vonatkozó alkotmányos követelményekkel. Miért indokolatlan a megállapodás elfogadása? Azért, mert enélkül is rendezett az államközi viszony. Másrészt azért, mert nem egy normális nemzetközi szerződésről van szó, hiszen hiányzi k belőle a tényleges államköziséget megjelenítő kétoldalúság. A szerződés ugyanis kizárólag a magyar belső viszonyokra és kizárólag magyar állampolgárokra vonatkozik, tisztelt Ház, hacsak katolikus honfitársainkat nem tekintjük hazánkban tartózkodó külföld ieknek, nevezetesen vatikáni állampolgároknak, hacsak a Magyar Katolikus Egyházat nem tekintjük idegen intézménynek. Ez pedig természetesen távol legyen tőlünk. Tisztelt Ház! Itt meg kell álljak egy pillanatra, és meg kell jegyezzem: volt persze olyan korm ánytisztviselő, így például Platthy címzetes államtitkár úr is, aki többek között azzal is indokolta a szerződéskötést, hogy ebben a Vatikán lemondhat a magyarországi római katolikus egyháztól államosított földbirtokok tulajdonjogáról és bármiféle ezen ala puló, esetleges jövőbeli kárpótlási igényéről. Nos, sajnos ennek a lemondásnak semmiféle nyoma nincs a szerződésben, tisztelt Ház. Így aztán megállapítható, hogy a magyar állam kifejezetten a hátrányba kerülő szerződő fél szerepét játssza ebben a kötelembe n. Úgy erősíti az egyház pozícióit, hogy közben semmiféle kötelezettséget nem ró rá az alkotmányos rendet illetően. Harmadrészt, tisztelt Ház, azért is indokolatlan a megállapodás elfogadása, mert a lelkiismereti és vallásszabadságnak Magyarországon nincs szüksége további nemzetközi megerősítésre, hiszen azt eleve a legmagasabb szinten garantálják törvényeink, nevezetesen maga a magyar alkotmány és a kétharmados vallásügyi törvény is. Ráadásul a nemzetközi garanciák sem hiányoznak, hiszen mind az ENSZ polgá ri és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának, mind pedig az európai emberi jogi konvenciónak részese a Magyar Köztársaság. Ennyit tehát az indokolatlanságról. (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) A második ilyen kér dés, hogy miért megy szembe az alkotmányos elvekkel a megállapodás. Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert aláássa az állam vallási és világnézeti semlegességét és a felekezeti jogegyenlőséget. Magyarán: azokat a garanciákat ássa alá, amelyek azt hivatotta k szolgálni, hogy vallásuk alapján ne lehessen polgárokat rangsorolni, megkülönböztetni. Ahogy azt a vita kezdetén az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetésekor is elmondtam, a felekezeti jogegyenlőség olyan alko tmányosnak nevezhető alapelv, amely logikusan következik az állam és az egyház elválasztásából, valamint a polgárok közti vallási megkülönböztetés tilalmából is; olyan alapelv, amelyért hazánkban, ahogy azt említettem két hete, évszázadokon keresztül küzdö ttek szabadságszerető elődeink. A hosszú küzdelem, tisztelt Ház, amelynek többek között olyan jelentős állomásai voltak, mint például a XVI. századi tordai országgyűlések határozatai - meg kell, hogy jegyezzem: ezek még az előtt születtek, mielőtt ebben az ügyben Amerikában bármit is kinyilatkoztattak volna , vagy az 1848. évi XX. törvénycikk... - tehát ez a küzdelem 1990ben érte el a célját. A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. törvénnyel az addig zárványnak számító vallásügyekben is megvalósulni látszott az az élet más területén már érvényesülő gyakorlat, hogy mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak. A megállapodás azonban - újra hangsúlyoznom kell a két héttel ezelőtt említetteket - veszélybe sodorja ezt az üdvözlendő eredményt , hiszen ismét privilegizált jogi helyzetet teremt az egykori államegyház számára. Ezzel aztán nemcsak az egyházak közötti megkülönböztetést alapozza meg újra jogilag, hanem közvetetten a polgárokat is megkülönbözteti egymástól vallási alapon. Tisztelt Kép viselőtársaim! A megállapodás a jogfejlődést a múlt századi neves reformerek által kijelölt polgári útról a vallásügy területén a rendi viszonyok felé sodorja vissza; olyan viszonyok felé, ahol különböző embercsoportokra különböző törvények vonatkoznak. Az alkotmány - amely, mint említettem, tiltja a polgárok közti faji, nyelvi, vallási s a többi alapon történő megkülönböztetést - egy esetben tesz kivételt ez alól a szigorú előírás alól. Akkor, tisztelt képviselőtársaim, ha az
