Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat; a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvé... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
2610 koloncként csügg, amitől jó volna megszabadulni. Ezért emlékeztetni kell a törvény pontosan fogalmazó, bevezető szakaszára, amely a következőket mondja: "Az egyházak a magyar történelemben értékes kultúrateremtő, megőrző és á tadó munkát végeztek. A hitéleti tevékenység mellett az oktatás, nevelés, az egészségügyi és szociális, kulturális szolgáltatások terén jelentős feladatokat láttak el, és fontos társadalmi szerepet töltöttek be. A materialista és ateista világnézet kizáról agosságának elvi alapján álló pártállam az egyházak vagyontárgyainak elkobzásával, szervezeteik jó részének felszámolásával és más hatalmi eszközökkel folyamatos jogsértéseket elkövetve, az egyházak hitéleti tevékenységét és társadalmi szerepüket szűk korl átok közé szorította." Az Országgyűlés az elkövetett súlyos jogsértések részbeni orvoslására, részben pedig az egyházaknak az 1990. évi IV. törvényben említett tevékenysége folytatásához szükséges tárgyi, anyagi feltételek biztosítása érdekében a következő törvényt alkotja... - egyértelmű tehát, hogy a jogállamiságról beszélünk. Úgy az Országgyűlésnek, mint a mindenkori kormánynak erkölcsi kötelessége, hogy érdemben közreműködjön a jogsértések orvoslásában, illetve abban, hogy végre visszaálljon a kívánatos egyensúly; ne csak szavakban, de a gyakorlatban is csökkenjen a túlsúlyos állami szerepvállalás. Másodszor: azt kell megvizsgálnunk, hogy a törvény előírásai mennyiben voltak reálisak a végrehajtásban. Meg kell állapítanunk, hogy a törvény egy jól átgondo lt és óvatos folyamatot rögzített, amit feltétlenül szükséges emlékeztetőül felvázolni: a törvény 7. §ának megfelelően az egyházak számára átadásra kerülő ingatlanok jegyzékét bizottság állítja össze, a jegyzéket a kormány hagyja jóvá; a jegyzék valóban 1 0 éves időszakra készül. Az egyházak a jóváhagyott lista alapján - ha a hasznosítás feltételei kialakultak - évente nyújthatják be igényeiket. A 8. § (2)(3) bekezdése azonban éppen a végrehajthatóság érdekében kemény korlátokat szab: egyrészt előírja, hog y az igénylés alapján a jóváhagyott ingatlanok legalább 5 százalékát évente át kell adni; másrészt - mivel az ingatlanátadás pénzügyi fedezetét az Országgyűlés hagyja jóvá a költségvetésben - tág lehetőséget ad az igények átütemezésére. Ha tehát a költségv etési akadályok miatt az átadás akadályozott, az 5 százalékos korlát mellett a végrehajtás nem 10, hanem értelemszerűen 20 év alatt, azaz 2011ig hajtható végre. Az ingatlanátadás pénzügyi fedezete azt a célt szolgálta, hogy az érintett önkormányzatok az á tadott ingatlanok és létesítmények helyett az őket megillető értéket megkapják, hiszen az át nem adható ingatlanokért csak kivételesen kaphattak az egyházak - a 2. § (4) bekezdés b) pontja értelmében - pénzbeli kártalanítást. Mindezeket figyelembe véve már azt is vizsgálat tárgyává tehetjük, hogy a benyújtott törvényjavaslat valójában mennyire teszi reálisabbá a végrehajtás folyamatát. Le kell szögeznünk, hogy az 1. §ban rögzített eljárás - az ingatlanvagyon járadékká átalakítása - messzemenően nem felel m eg a törvény szellemének és a történelmi igazságosságnak sem. A járadékoknak - a vonatkozó törvény értelmében - az egyházak működésének anyagi feltételeit biztosítaniuk kell, azaz pótolniuk a csökkenő értékű állami támogatást. Az ingatlanvisszaadás a műkö dési feltételek biztosítását szolgálja, így az egyházak arra kényszerülnek, hogy ennek a vagyonnak jelentős részét feléljék. A törvényjavaslat 2. §a kifejezetten azt a nem tisztességes szándékot sugallja, hogy a mohó egyházak - nem törődve a nem vallásosa k lelkiismereti szabadsághoz való jogával - ki akarják sajátítani az át nem adható iskolákat is. A törvény értelmében az átadásra kerülő ingatlanok jegyzékét - mint említettem - bizottság állítja össze, értelemszerűen meghatározva például a jelzett ok miat t vissza nem adható ingatlanokat is. A jegyzéket ezt követően a kormány fogadja el, tehát több lépésben megvan a felülvizsgálat lehetősége. Ilyen paragrafust csak akkor szabad megfogalmazni, ha azt is belevesszük, hogy a kormány számára is tilos a lelkiism ereti és vallásszabadságot sértő hibák elkövetése. A 3. és 4. §ok tulajdonképpen nem fogalmaznak meg mást, mint a korábbi feltételes 5 százalékos ingatlanátadási határ rögzítését, és annak kimondását, hogy az átadás valóban elhúzódik
