Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat; a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvé... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
2608 Kedves Képviselőtársaim! A beterjesztett törvénytervezet k isebb módosításokkal alkalmas a megfogalmazott célok teljesítéséhez. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : Soron következik Győriványi Sándor képviselő úr, Független Kisgazdapárt; őt követi Bauer Tamás képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége. Megadom a szót Győriványi Sándor képviselő úrnak. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat tulajdonképpen négy ö sszefüggő javaslatot tartalmaz, amelyek kapcsán szeretnék néhány észrevételt tenni. A T/4924. számú törvényjavaslat a kormánynak a Szentszékkel kötött megállapodásában rögzített, az egyházi támogatás bizonyos rendjét és módját ismerteti. Természetszerű, ho gy ez a megállapodás csak akkor hajtható végre, ha a törvényi feltételei is megteremtődnek, hiszen a kormánynak nem volt a feltételek megállapításához törvényes alapja. Az is természetes, hogy csak olyan törvénybe foglalt rendszer képzelhető el, amelyik va lamennyi egyházra érvényes, hiszen nyilvánvaló, hogy bármilyen megkülönböztetés demokratikus körülmények között megengedhetetlen. Mindezeknek megfelelően az Országgyűlésnek kevés lehetősége van arra, hogy valóban maga alakíthassa ki a finanszírozás rendsze rét. A törvényjavaslat kidolgozói annyi fáradságot azért vehettek volna, hogy a megállapodás tömör szövegét az esetleges viták elkerülése érdekében pontosabban értelmezik. A javaslat tartalmát elemezve számos problémával találkozhatunk. Az első gond rögtön az egyházi ingatlanok helyzetének, illetve megváltásának kérdésével kezdődik. Az 1991. évi XXIII. törvény 2. § (4) bekezdése értelmében az egyház által igényelt ingatlan helyett "az egyház részére kivételesen ingatlanvásárlásra, épületlétesítésre pénzbeni kártalanítást is lehet adni". A Katolikus Egyházzal kötött megállapodás ezt a megoldást úgy változtatta meg, hogy a vissza nem adható ingatlanok teljes értékét járadékalappá változtatta át, amelyet az egyház saját fenntartására fordíthat, magyarán a neki járó ingatlanvagyon bizonyos részét kénytelen felélni; ugyanakkor a megállapodás tételesen rögzíti a visszaadásra kerülő ingatlanokat. A Katolikus Egyház tekintetében ez a kérdés végső soron rendeződött. Az egyéb egyházak esetében azonban korántsem ilyen e gyszerű a helyzet. A javaslat összesen 60 napot biztosít részükre azzal, hogy mérjék fel, milyen ingatlanokról mondanak le, azaz melyek azok, amelyek nem kaphatók vissza, és állapítsák meg azok értékét. Ugyanakkor az ingatlanokról szóló törvénymódosítás - amely T/4926. számmal a parlament előtt fekszik - azt tartalmazza, hogy az ingatlanok végleges sorsáról a kormány bizottsági javaslat alapján dönt, és 1992ben (Sic!) foglal állást. Az egyházak viszont a fenti határidőt a törvényes hatálybalépéstől, azaz 1 998. január 1jétől kötelesek figyelembe venni. Itt mindenképpen ellentmondás található. Arról nem is beszélve, hogy természetesen nincsen arról szó, hogy a kormány a járulékokról szóló, velük kötendő szerződést milyen gyorsasággal köti meg - de erről késő bb részletesebben szólok. Az egyházaknak nyújtott, a költségvetésben az Országgyűlés által meghatározott támogatás helyett a kormány régóta kísérletezik valamilyen automatizmus bevezetésével, nem annyira az egyházak anyagi függetlenségének biztosítása és a z állam, illetve az egyház jobb szétválasztása érdekében, hanem inkább azért, hogy szabadulhasson a tényleges igényektől, és lehetőleg csökkentse a költségvetési kifizetéseket. A megoldást, amelyet végül is a Szentszékkel kötött megállapodás elfogadott - b ár hosszú tiltakozás és vita után , az egyéb egyházak pedig kénytelenek tudomásul venni, a személyi jövedelemadó 1 százalékának átutalása jelenti az adózók rendelkezése szerint. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy ez az eljárás nem igazságos, mivel nem fej ezi ki a valódi
