Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - Joe Walsh, ír mezőgazdasági miniszter és a kíséretében lévő államtitkárok köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
2586 tehát egyetemes. Mindez méltóképp jelöli ki nemzeti kultúránk helyét, értékét és jelentőségét a globalizálódó világban. Tisztelt Képviselőtársaim! A kutatás olyan terület, ahol az esetleges rossz folyamatok csak évtizedes erőfeszítések árán fordít hatók meg. Ezért minden országnak alapvető érdeke, hogy fejlessze és segítse a tudomány műhelyeit. Ezzel szemben a kutatásfejlesztés területén megfigyelhető magyarországi tendenciák komoly aggodalomra adnak okot. A kutatóhelyek száma 1990hez képest mára közel a felére csökkent: 59,3 százalékkal. A tudományos kutatók aránya az aktív népességhez képest 40 százalékkal maradt el az Európai Unió országainak átlagától. A ráfordítások reálértéke ma a '90es évinek alig több mint egyharmadát éri csak el. Magyaror szágon az elmúlt években tucatnyi ipari kutatóintézet szűnt meg, veszélybe került ma már az akadémiai intézetek finanszírozása is. Ma a nemzeti össztermék alig 7 ezrelékét fordítjuk kutatásfejlesztésre, míg Európában ennek kétháromszorosa az átlag. Európ ában a kutatásfejlesztésre egy főre vetített ráfordítási átlag 350 dollár, Magyarországon ennek csak egytizedét költjük erre a területre. Ilyen viszonyok közepette érthető és megdöbbentő az a tény, hogy jelenleg több magyar kutató és egyetemi tanár dolgoz ik külföldön, mint idehaza. Ez nemcsak büszkeségünket, hanem érdekeinket is sérti, mert kutatási eredményeiket is külföldön fogják érvényesíteni. Sajnálatos módon az e területen elindult kezdeményezések - a Széchenyiprofesszúra, a felsőoktatási pályázatok és a továbbiak - a kihívás nagyságához, a gondok súlyához mérten csak üveggyöngyöknek tűnnek, vagy finomabban szólva fontos, de csak közérzetjavító intézkedésnek látszanak. (16.20) Tisztelt Képviselőtársaim! Egyes tudománytörténészek szerint ma annyi tudó s dolgozik a világon, mint az elmúlt két évezredben összesen. Ebből sokan azt a következtetést vonják le, hogy a XXI. évszázad már nem az ipari termelés, hanem a tudománytermelés évszázada lesz. Mindennek fényében még kevésbé érthető az a politika, amely ahelyett, hogy a korszellemnek megfelelően fejlesztené, inkább elsorvasztja a még létező tudományos műhelyeket. A tudomány ügye a legkevésbé sem csak a tudósok ügye. A tudomány ügye közügy, hiszen magas színvonalú kutatás és fejleszté s nélkül elképzelhetetlen a jövő évezred polgárosodása. Ezért olyan kormányzati politikára van szükség, amely nemcsak beszél, hanem tesz is a hazai tudományért; olyan politikára, amely nemcsak az államhatalom eurokonform díszletének tekinti a kutatás és fe jlesztés intézményeit. Széchenyi nemes tettével épített és nem rombolt. Az állam felelőssége mellett beszélnünk kell a tudomány felelősségéről is. A tudomány ugyanis nem lebeghet ezoterikus swifti szigetként a világ fölött, hiszen ahogy nincs polgári felem elkedés tudomány nélkül, a tudomány sem létezhet erős társadalmi háttér és kormányzati támogatás nélkül. A racionalizálás címén ma rombolás folyik. Pedig minden egyes tudománytól ma elvont forintért (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret le teltét.) a holnap polgárainak hamarosan sokszoros árat kell fizetniük. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Szabó Zoltán államtitkár úrnak. DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi álla mtitkár : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nem tudom, immáron hanyadszor folytatjuk le ugyanezt a vitát, múlt héten is volt rá egy alkalom, most a magyar tudomány napja ad erre alkalmat. Akkor is elmondtam, most is elmondom: a tudomá nyos kutatást és fejlesztést világszerte együvé szokták sorolni, mindazonáltal ez nem fedheti el azt a tényt, hogy a tudományos kutatás és fejlesztés finanszírozása, bizony, másmás csatornákon szokott történni. A tudományos
