Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 29 (317. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
2516 Hogy a saját házunk táján söpörjek: bizony mi is tudjuk, hogy az adó- és a társadalombiztosítási járulékterhek magasak, még akkor is, hogyha ezek ma nagyjából megfelelnek az Európai Unió átlagának - de ott is magasak. Ezeket bizony csökkenteni kell. A feketegazdaságot bizony nagyobb arányban kell bekényszerítenünk a szürke- vagy a fehérgazdaság hatókörébe. És nyilvánvaló, ez abban is segíthet, hogy kisebb általános adókkal dolgozhassunk; az államházt artási reformban van még számos teendőnk - és ezt most nem folytatnám , de valóban igaz, hogy a társadalom rengeteg problémával küszködik még. Azért arra tekintettel kell lennünk, hogy milyen alkalmazkodási folyamaton kellett mindannyiunknak végigmennünk. Tisztelt Ház! Azzal a kérdéssel szeretnék foglalkozni a továbbiakban, hogy valóban választási költségvetése a benyújtott költségvetés. Nyilván - ezt többen kifejtették a vitában is - ezt a típusú kritikát úgy értik, hogy a gazdasági lehetőségektől elszak adó kiadásnövekedések, illetve adócsökkentések szerepelnek ebben a költségvetésben. Ami az adócsökkentéseket illeti - ez már többször kiderült a vitában , igazából az alapadók tekintetében nincs komoly csökkenés, valami egész pici tehermérséklődés van az szjanál; ami jellemző csökkenés van, az a vámok, a vámpótlékleépítések és néhány más, kisebb tételek tekintetében van. Talán nem lehet komolyan azt állítani, hogy ez a kormány most azért, hogy a választásokon jobb színben tűnjön fel, itt valamilyen hatal mas, megalapozatlan adócsökkentést javasolt volna. Végső soron pedig a kiadások tekintetében azt szeretném mondani - ezt is már többen említették itt a Házban , persze akkor van hitele egy ilyen véleménynek, hogy ez egy választási költségveté s, ha valaki melléteszi, hogy igen, be fogok nyújtani 43 darab módosító indítványt, ami ilyenolyanamolyan kiadások csökkentését fogja tartalmazni, és azt fogom javasolni, hogy az államháztartás hiánya ne 4,9, hanem 3,5 vagy 4 százalék legyen. Én nagy érd eklődéssel és feszültséggel várom a mai vitazárást, mert addig lehet beadni ezeket a módosító javaslatokat. És őszintén remélem, hogy minden olyan ellenzéki párt képviselője, amely ezt a vádat megfogalmazta, természetesen beadja eddig a határidőig ezeket a típusú javaslatokat. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) Mert egyszerre azt nem lehet mondani, hogy ez egy választási költségvetés, de még itt meg ott további kiadások kellenének, itt meg ott a következő bevételcsökkenések kellenének. Szeretném felhívn i a figyelmet arra, hogy ez a költségvetési vita nem olyan költségvetési vita, mint az előző években, tudniillik korábban lehetett mondani az ellenzéknek, hogy a költségvetés mindig a kormány felelőssége, a kormány eldönti, ahogy gondolja, és mi csak bírál unk. Kérem szépen, az 1998as költségvetés egy olyan sajátos költségvetés, hogy ha a választások után feláll egy kormánykoalíció, ami esetleg más, mint a jelenlegi, annak módjában áll körülbelül hat hét alatt pótköltségvetést elfogadni és azokat az egyensú lyjavító, kiadáscsökkentő intézkedéseket, amelyeket ők ezek szerint szükségesnek tartanak, jövő júliusban vagy augusztus elején megvalósítani. (Gulyás József helyét a jegyzői székben dr. Kiss Róbert foglalja el.) Gondolom, tudni kellene nekünk is, az orszá gnak is, hogy akkor milyen pótköltségvetésre kell készülnünk, ha valaki komolyan gondolja ezt a típusú kritikát. Ezért tehát én azt gondolom, ez valóban egy fontos tanulsága ennek az általános vitának, hogy itt mintha néminemű belső meghasadás lenne az ell enzéki képviselő hölgyek és urak gondolkodásában. Én továbbra is szeretném - most már csak röviden - megemlíteni, hogy amilyen költségvetési pozíciót mi most javasoltunk, az megegyezik a megelőző évivel. Emellett a költségvetés mellett is folytatódik a bel ső eladósodottság csökkenése: egy olyan elsődleges többletünk van, amely elsődleges többletet a későbbi években nem kell növelni, és így is vidáman el tudjuk érni a 3 százalékos hiányt a következő négy esztendőben. Tehát ennek a költségvetésnek a konkrét s zakmai vizsgálata egyáltalán nem arra utal, hogy ez egy olyan költségvetés lenne, amelyik a gazdasági racionalitás határain kívül esik. Természetesen azon lehet vitatkozni, hogy a költségvetés belső prioritásai jóke, arányai jóke. Itt a vitában is elhang zott, többen fájlalták, hogy a beruházási típusú kiadások azért nem nőnek annyira, mint a folyó jellegű kiadások - ebben valószínűleg sok igazság van. Az is igaz persze, hogy a folyó
