Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 28 (316. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. NACSA JÁNOS (MSZP):
2484 Raskó képviselőtársam hozzászólásában néhány mondattal érintette az agrárgazdaságot. Szó szerint idézem: "A másik ilyen tétel az ag rárgazdaság ügye. Halljuk azt, hogy '98ban százféle ok is van, hogy miért kell a mezőgazdasági támogatásokat reálértékben növelni. Egyébként ez 17 százalékos nominálnövekedést jelent. Való igaz, ha 15 százalék alatt marad az infláció, akkor itt reálértékb en a mezőgazdaságnak nyújtott támogatások növekednek. Kérdés, hogy ez a mérték, ami egyébként a GDP arányában mindössze 0,8 százalék, elegendőe arra, amit a mezőgazdaságra ténylegesen fordítani kellene. Nem elsősorban termelési költséget csökkentő támogat ásokat kellene adni; nem elsősorban ésszerűtlen piaci beavatkozásokat kellene finanszírozni a kormánynak ebből az összegből, hanem az életképes birtokok fejlesztésére kellene a támogatást adni a magyar mezőgazdaság hosszú távú versenyképessége megszerzése, megőrzése szempontjából.". Nos, Raskó György képviselőtársam, aki a korábbi kormányzatban államtitkári tisztséget töltött be, pontosan tudja, hogy miért életképes birtokról beszél és miért nem az agrárgazdaság fejlesztéséről. Pontosan tudja, hogy az agrár gazdaság fejlesztése vagy az agrárgazdaságot fejlesztő szándék és az életképes birtok: pontosan az ellentétes koncepció. Életképes birtok egyébként a múlt századi szlogen, amikor még a technikát a lófogat határozta meg, de többnyire az ökörfogat volt a mér vadó. Ez esetben hadd ne foglalkozzam hosszabb időt ezzel a dologgal. Hatvantól Bajáig tartott a Grassalkovichbirtok, mindenki pontosan tudja, hogy ezen a birtokon nagyon sok üzem működött, és ezen üzemekben történt a termelés. Nem a birtok volt életképes vagy nem életképes, az üzem volt versenyképes, adott esetben gazdaságos a termelés. Ma is a verseny, a versenyképesség a domináló. Az egy nagyon fontos kérdés, hogy kisüzemben vagy nagyüzemben történik a termelés. Ugyanis száz hektáron gabonát termelni ki süzemi mód, három hektáron fóliázni, ha kihasználom a termelési kapacitásokat, nagyüzemi mód. A kettőt összekeverni, azt hiszem, hogy hiba lenne. Az agrárgazdaság fejlesztése gyakorlatilag egy olyan életképes birtok koncepciója, aminek a területe 93 ezer n égyzetkilométer. Ha így tekintjük, akkor a kormány egy életképes birtokot, a 93 ezer négyzetkilométeres birtokot favorizálja. A kisüzemeket természetesen lehet egymáshoz kapcsolni, összefogni, és akkor létrehozhatunk olyan életképes üzemeket, amelyek már é vszázaddal ezelőtt kitalálásra kerültek a fejlett országokban. S végül Sándorffy Ottó kollegám, képviselőtársam, egy mondattal, mégpedig azzal a mondattal intézte el az agrárgazdaságot, hogy mennyibe kerül a hús, a kenyér, a tej, a zsír, a cukor. Egyetlene gy témakört szeretnék kiemelten bemutatni a számára, mégpedig a tejet, hiszen arról beszélt, hogy közel 100 forint a tej. A tej közvetlen költsége 1996ban 29,74 forint volt. Ebből a takarmány költsége 16,41 forint volt, és a saját takarmány költsége 10 fo rint, míg a vásárolt takarmány költsége 6,50 forint. Miért hívom fel a figyelmét erre a két adatra? Azért hívom fel a két adatra a figyelmet, mert azok a nagyüzemek, amelyek nagy tejgazdaságot működtetnek - most a földtörvény vitája kapcsán felmerült , ép pen a termelés biztonságát adó földtől esnek el, amennyiben az ellenzék által kezdeményezett aláírásgyűjtési akció eredményessé válik, és a népszavazáson az a fajta megfogalmazás kerül elfogadásra. A mezőgazdasági termelés 60 százalékát ma már azok a nagy üzemek alkotják, amelyek földdel nem rendelkezhetnek. Ezek állítják elő az általam említett tejönköltséget. S amennyiben rákényszerülnek, hogy vásárolt takarmánnyal állítsák elő, akkor óhatatlanul növekedik a tej önköltsége is, s a tej önköltsége mellett t ermészetesen más mezőgazdasági terméknek az önköltsége is. Úgy gondolom tehát, amikor kétfajta agrárpolitikáról beszélek, akkor az egyik fajta agrárpolitikát ma ennek a költségvetési vitának a kapcsán megjelenítette az ellenzék, a másik agrárpolitikát megj elenítette a kormány és a koalíció. A kettő között nagyon könnyű választani. Úgy gondolom, az EUcsatlakozások kapcsán a mezőgazdaság és a vidék modernizációja kötelezettsége ismeretében csak az egyiket lehet támogatni: a fejlesztő agrárpolitikát. Ennek a fejlesztő agrárpolitikának a garanciális elemeit láthattuk és láthatjuk a költségvetésben.
