Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 28 (316. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. MOLNÁR PÉTER (SZDSZ):
2476 azt hiszem, ezen a területen is mondható, ezen a területen is igaz lehet. Hiszen a há rom közszolgálati televízió egymás elől is szívja el a különböző forrásokból a törvény szerint érkező támogatást. Ezért elképzelhető, még olyan helyzet is előfordulhat, hogy a három közszolgálati tévécsatornában kevesebb közszolgálati műsor jelenik meg, mi ntha két stabilabban finanszírozott közszolgálati csatorna működne. De ennek a kérdésnek az átgondolása nyilván a médiatörvény alapvető módosításának a felvetéséhez vezet, amire különösen a választások közeledtével nem valószínű, hogy reális esély lenne. M indenesetre azért zárójelben itt is meg kívántam említeni: hogy az Országgyűlésben a közszolgálati média finanszírozása kapcsán újra és újra szóba jön, hogy túl sokba kerül a közszolgálati médiarendszer, az nem azért van, mert az automatizmusok önmagukban túl nagy összeget tennének ki, hanem azért van, mert a médiatörvény túl nagy léptékű rendszer fenntartását irányozta elő. (22.10) Ezt kell alapvetően átgondolni, ha sokalljuk az ezzel kapcsolatos költségvetési kiadásokat, nem pedig a közszolgálati média f üggetlenségi garanciáit jelentő normatívákat kellene megkérdőjelezni. Mindebből természetesen az következik, és oda szeretnék persze kilyukadni, hogy feltétlenül azt tartanánk szükségesnek, ha a műsorterjesztési normatíva is teljes egészében biztosítva len ne a közszolgálati műsorszolgáltatók számára, hiszen hiába felelne meg a költségvetésben szereplő összeg, illetve összegek a rádiótelevízió törvénynek, ha ehhez a megfeleléshez az lenne szükséges, hogy a rádiótelevízió törvényt most hirtelen módosítsa a parlament - feltehetőleg hatpárti konszenzus nélkül - olyan irányba, hogy a műsorterjesztési költségeknek csak a 75 százalékát kell fedezni. Ez a javaslat csak látszólag őrzi meg a költségvetési támogatás normatív jellegét, hiszen innentől kezdve bármely k ormánytöbbség felhatalmazva érezhetné magát arra, hogy ha kétharmados támogatást tud szerezni az ilyen irányú módosításhoz, akkor legközelebb esetleg 25 százalékban, máskor talán 50 százalékban - vagy az a heti lottósorsoláson kijött szám szerint - határoz za meg esetleg azt a százalékos arányt, amelyben a műsorterjesztési költség szabályozandó. Az utóbbi nyilván csak ironikus megjegyzés volt, természetesen a mostani 75 százalékos szám is a költségvetés teljesítőképességéből adódó számítás. Mivel a 25 százal ék különbözet csak valamivel több mint kétmilliárd forint lenne, azt hiszem - bár az nyilván nagyon nagy pénz , nem olyan nagyságrendről van szó, ami miatt a médiatörvény alapvető garanciáját érdemes lenne megkérdőjelezni, olyan módon, hogy a költségvetés i vita során, illetve a költségvetési törvényjavaslat keretén belül - még egyszer mondom, feltehetőleg hatpárti konszenzus nélkül - a médiatörvényt módosítsa a parlament. Befejezésül inkább egy más takarékossági intézkedést javasolnék, és erre hívná m fel a pénzügyminisztériumi államtitkár úr figyelmét is. Tavaly vita folyt ugyanennek a kérdéskörnek a kapcsán abban, hogy a közszolgálati média közalapítványi kuratóriumainak a médiatörvény egyáltalán lehetőséget ade arra, hogy a normatív módon nyújtand ó támogatásokon felül is támogatást igényeljenek. A Pénzügyminisztérium akkor azt a számomra egyébként rokonszenves az álláspontot foglalta el, hogy nincs erre mód a médiatörvény szerint, hiszen a sajtószabadságot és a közszolgálati média függetlenségét sé rtené az, ha az automatizmusok biztosításán túl is kérhetnek támogatást; akkor ott vagyunk, ahol a part szakad, hiszen akkor hiába az automatizmus, azon felül még lehet milliárdokat kérni, és akkor benne vagyunk a politikai alkuhelyzet kellős közepében. Ez zel teljesen egyetértek, és az SZDSZ is teljesen egyetért, hogy ezt a veszélyt viszont el kellene hárítani, és egyértelművé lehetne, kellene tenni a médiatörvényt abban a tekintetben. Ehhez talán még hatpárti támogatás vagy legalábbis széles körű többpárti támogatás is lenne megítélésem szerint, hogy az automatizmusokon felül nem kérhető további költségvetési támogatás, egyszerűen azért, hogy ne alakulhasson ki olyan áldatlan vita, ami - ahogy említettem többször - nyilvánvalóan politikai nyomásgyakorlásra adhat lehetőséget.
