Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 28 (316. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF):
2472 növekedést tervezett a költségvetés 1997hez viszonyítva. Ez tulajdonképpen 3 százalékos növekedést jelent reálértékben, amennyiben az infláció nem lesz több 14 százaléknál 1998ban. Talán elégedettek is lehetnénk ezzel a jelenlegi gazdasági helyzetre való tekintettel, ha a mezőgazdaság a sok mos tohagyermekség következtében meg egyéb körülmények miatt is nem került volna olyan helyzetbe, amit, szakmámba vágva, ama bizonyos állatorvosi lóhoz hasonlítanék, a nemzetgazdaság állatorvosi lovához, amelyet csak nagyon komoly injekciókkal lehet feltápláln i vagy felgyógyítani, mégpedig komoly tőkeinjekciókkal. 1997 tavaszán közgazdasági számítások alapján több szakember nyilatkozott arról, hogy mennyi pénz kellene a magyar mezőgazdaságnak a jelenlegi állapotából való talpra állításához. Egyes szakértők szer int mintegy 600650 milliárd forintra volna szükség. Ezt persze nem egy évben gondolják ezek a szakértők. Komoly tanulmányok jelentek meg arról is, hogy évente legalább a GDP 2,5 százalékát kellene a mezőgazdaságnak juttatni. Például az Agrárkamara is ilye n számításokat hozott nyilvánosságra, hogy évenként a GDP 2,5 százalékát kellene a mezőgazdaságnak juttatni ahhoz, hogy világszínvonalra és versenyképességre tudjon támadni. A jelenlegi költségvetés szerint nem a GDP 2,5 százalékáról, hanem mintegy 1,26 sz ázalékáról van szó, 1998ban ennyi jut az ágazatnak. Én bizonyára természetesen elfogult vagyok az ágazattal szemben, s amikor felteszik a kérdést, hogy vajon milyen forrásból kellene többet adni, akkor nehezen tudok rá válaszolni. De már hat éve hangoztat om, és azt hiszem, az álláspontom nem változik, meg, ha azt mondom, hogy ha a társadalom, az ország, a kormány, a parlament nem veszi tudomásul, hogy ennek az ágazatnak a problémáit kiemelten kell kezelni, akkor a jelenlegi súlyos állapota továbbra is megm arad. Engedjék meg, hogy most ne jelöljek meg forrásokat, de mindenképpen az a véleményem, hogy a keretből többet kell szánni erre a területre. Miért kell több? Talán az elmondottak, de a helyzet ismerete mindenképpen azt bizonyítja, hogy ez így igaz, vala mint a szakértők is ezt mondják, bármelyik oldalon is álljanak is ezek a szakértők, akik nem politikusok. Három érvet szeretnék most felhozni ennek az állításnak az igazolására. Nagyon sok új vállalkozás indult az elmúlt években a mezőgazdaságban - ezek le hetnek magánvállalkozások vagy társas vállalkozások , amelyek nagyon kis tőkével indultak, de a régi vállalkozások, az átalakult szövetkezetek vagy állami gazdaságok utódai is nagyon szomorú képet mutatnak. Itt a technikai és a biológiai fejlesztés nagyon komoly összegeket kíván. Ha komolyan vesszük az EUcsatlakozást - márpedig ezt komolyan vesszük , akkor az előző érvhez hozzátéve a csatlakozást, egyértelmű, hogy versenyképességüket csak modern, új, hatékony eszközök alkalmazásával tudják a gazdák megol dani. Nagyon fontos azt is tudni, az agrárvilág sajátossága, hogy az értékesítés biztonságát, a piacra jutást, a minőségellenőrzést, az oktatást, az információáramlást, a kutatást - és sorolhatnám tovább - általában a világ minden részén államilag finansz írozott intézmények végzik. 1993ban ebben a Házban Juhász Pál országgyűlési képviselő kollégám nagyon helyesen hívta fel a figyelmet arra, hogy az új struktúrákhoz új intézményrendszerek kellenek. Ezek az új intézmények azóta sem alakultak ki úgy Magyaror szágon, ahogy kellett volna. Sőt, ezek az intézményrendszerek - és bizonyos közigazgatási intézmények is - folyamatosan leépülnek. A mezőgazdaság nem viseli el a restrikciós pénzügyi politikát. Ezen intézmények nagy részének a költségvetését ráadásul saját maguknak kell kitermelniük. Olyan vállalkozóktól kell a pénzbevételt biztosítani, amelyek maguk is tőkehiánnyal küzdenek. Vannak olyan intézmények, amelyek a támogatás többszörösét saját bevételből fedezik. Ez részben érthető is, mert például az állategé szségügyi szolgálatnak komoly bevételei vannak olyan szolgáltatásokból, amely állami feladat, de bevétel, akár határállomási vagy húsvizsgálati pénzekre gondolunk. Hasonló a növényegészségügyi szolgálat lehetősége is. De az, hogy a középfokú szakoktatás, az agrárkutató
