Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az egészségügyről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ):
247 Megadom a szót Lukovics Éva képviselőnőnek. DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A magam részéről elsősorban arra szeretném fel használni azt a tíz percet, amely rendelkezésemre áll, hogy megindokoljam, meglátásom szerint mi a lényege, és miért fontos 25 év után egy új egészségügyi törvény, ezen túl mit várhatunk attól, ha életbe lép. Először is fontos kiemelnem, hogy az egész társ adalom számára készült, nemcsak az egészségügy számára, ami alatt azt kell értenünk, hogy mindenkihez szól, aki csak kapcsolatba kerül vagy kapcsolatba kerülhet az egészségüggyel. Az pedig, hogy ez életünk során majdnem mindannyiunkkal előfordul, az egy bi ztos tipp, mert a legtöbb esetben mindjárt élete első perceiben és perceitől az egészségügy résztvevője az ember. Tartalmát tekintve ez az igen nagy terjedelmű javaslat alapkövetelményeket, elvárásokat, jogokat és kötelességeket, tilalmakat, fogalmakat hat ároz meg a teljesség igényével, vagyis - jogi nyelven - kódexszerűen. Igazán egetverően új dolgok nincsenek benne nagy terjedelme ellenére, ugyanakkor mégis kiemelkedő jelentőségű, és ez a kiemelkedő jelentőség az újszerűsége, a szemlélete, mert jogok és k ötelességek, valamint azok érvényesülését biztosító garanciák egységes rendszerére épül, és azt is jelenti, hogy a hierarchikus, sokszor majdnem diktatórikus orvosbeteg kapcsolat polgári jogi jellegű alapokra kerül. Ez a szemlélet az egész törvényt áthatj a, megnyilvánul az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevők és nyújtók oldalán is. Itt csak két példát említek mindkét oldalról: egyfelől a betegjogok széles körét és - igazán kiragadva - az egészségügyi szolgáltatók szektorsemlegességét, ami annyit jel ent, hogy teljesen egyforma megítélés alá esik a törvény szerint az egészségügyi szolgáltatók teljes köre, vagyis semmiféle kiemelt privilégiumot nem jelent az állami tulajdon. S ha már a betegjogokat említem, érdemes itt egy kicsit elidőzni. Már maga az, hogy a törvény szövege ezekkel nyit, kifejezi, hogy ezeket központi kérdéssé, témává emeli. Külön főcímekben nevesíti és aztán részletezi az egészségügyi ellátáshoz, az emberi méltósághoz való jogot, a kapcsolattartás, az intézményelhagyás jogát, a tájékoz tatás és az önrendelkezés jogát, az ellátás visszautasításának és a róla készült dokumentáció megismerésének lehetőségét, az orvosi titoktartás, majd más helyen a szabad orvosválasztás majdnem korlátozás nélküli voltát. Érdemes ezeket a jogokat egyre ismét elgetnünk, hiszen alapvető érdekünk nekünk, polgároknak, hogy mindezeket a jövőben alkalmazzuk és elvárjuk. Nőként fontosnak érzem, hogy hangsúlyozzam: általában joga lesz a szülő nőnek ahhoz, hogy vele legyen, aki neki fontos, és hacsak nem beteg ő vagy a baba, együtt, egy helyiségben lehessenek. Valaha, amikor én szültem, ez csak álom volt a legtöbb közkórházban. Ezek a jogok azoknak a fontos elveknek a megnyilvánulásai, amelyek egy szabad országban elengedhetetlenek. Az egyén szabadságának, emberi mivolt ának tisztelete és elsődlegessége, amelyet más nem előzhet meg, csak a közérdek, sőt ez a közérdek is rendszerint kivételes lehet. Ezek a jogok továbbá partneri viszonyt szükséges hogy hozzanak a beteg és az orvos között, ugyanis gyakorlatilag mindenről tá jékoztatni kell a beteget, ami betegségével kapcsolatos. Erre már utalás történt az egészségügyi adatok védelméről szóló törvényben is, de itt e kérdéskör a maga teljességében van kifejtve. Itt jut eszembe: hallottam olyan vélekedést is a javaslatról, hogy az azért nem jó, mert felduzzad az adminisztráció és elveszi majd az időt az érdemi munkától, a gyógyítástól, mert például a kórházba való felvételkor a betegjogokról való tájékoztatás tényét a betegnek aláírásával kell igazolnia túl részletes az egészség ügyi dokumentáció követelménye a későbbi állapotromlást eredményező kezelés visszautasítása csak köz- vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalással lehetséges, azt is majd három orvosból álló bizottság vizsgálja felül, ráadásul kétszer. Ezt az állá spontot a magam részéről nem osztom, mert a mai kor valamennyiünkkel szemben magasabb
