Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 28 (316. szám) - A helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló törvényjavaslat, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP):
2362 Én magam támogatója voltam annak - és most a konkrét példa kedvéért utalok csak az előző törvényre , hogy a címzett támogatásoknál a 200 millió forint értékhatá r alatti döntést a területfejlesztési tanácsok kapják meg, decentralizálva ezzel is a döntést, és mentesítve az Országgyűlést az ilyen formális döntések alól. Sajnálom, hogy egyébként ebben végül is nem alakult ki egyetértés. Az előző hozzászólók közül ell enzéki képviselőtársaink is voltak, akik ezt kritizálták. A társulásokról és az önkormányzatok együttműködéséről szóló törvény egyes szakaszai, egyes pontjai lehet, hogy olyan... - ennek is neveztem az előző hozzászólásomban, például a 19. §t neveztem biz tató szakasznak. Ha képviselő úr ezzel a szakasszal érvvel, akkor azt mondom, hogy van benne valami igazság. Felolvasom, hogyan rendelkezik ez a törvény: "A helyi önkormányzatok képviselőtestületei, bizottságai, polgármesterei, jegyzői, a képviselőtestül etek intézményei, társulásai feladatkörükben egymással, illetve más jogi személlyel és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezettel eseti és rendszeres kapcsolatot alakíthatnak ki, tanácskozásokat, közös rendezvényeket szervezhetnek tapasztalataik kölcs önös átadása céljából..." és a többi, folytatja még a szakasz - szép hosszú, több sorból álló, több gondolatot is megfogalmazó szakasz. Ebben igaza van a képviselő úrnak, hogy ezt természetesen anélkül is megtehetik, ebben semmi formakényszer nincs, semmi kötelező erő nincsen. Azért mondtam, hogy ez biztató szakasz, mert az 1990es időszakban - amikor a volt közös községi tanácsoknak az önálló önkormányzati lét megteremtésekor bizony nagyon sok vitán kellett még keresztülmenni: szét kellett osztani a vagyon t, el kellett rendezni egymás között a dolgokat, ami nem ment mindig simán - bizony ez az együttműködési készség nem volt elég erős. Azt gondolom, az önkormányzatoknál ezt a biztatást ilyen módon is megadni talán nem hiábavaló törvényben sem. Magukról a tá rsulások formáiról annyit - ugyancsak az előző hozzászólásomban elmondtam néhány érvet, hogy miért tartom ezt szükségesnek , hogy nem indult el az önkormányzatoknál úgy ez a társulási folyamat, ahogyan az kívánatos lett volna. Ők maguk kérték - lehet, hog y igaza van képviselő úrnak, hogy ez is a nyomáshoz tartozik, amikor nyomás van abba az irányba, hogy alkosson az Országgyűlés törvényt , hogy legyen ennek olyan formai háttere, ami őket segíti, és ami nekik garanciákat is adhat az együttműködéshez. Azt g ondolom, hogy megismerve képviselő úr érveit és elmondva a mi érveinket, igazából a bizonyítékot majd az fogja szolgáltatni, hogy a törvény hatálybalépését követő időben érezhetőe, érzékelhetőe valamilyen pozitív irányú változás az önkormányzati együttmű ködés kérdéskörében. Azzal is teljes mértékben egyetértek, hogy támogatással, pénzügyi ösztönzéssel ugyanilyen - vagy lehet, hogy jobb - eredményeket lehet elérni, mert az önkormányzatok azért abban nagyon bölcsek voltak eddig is, hogy ha saját érdekeiket - a finanszírozással és a támogatással összefüggő érdekeiket - felismerve bizony ezt ösztönözték, támogatták, akkor az ilyen együttműködési formákat előnyben részesítették. Volt ilyen a fejlesztési forrásoknál is, amikor közösen pályáztak, mondjuk, tornate remre vagy egyébre, és elég jól megtalálták a lehetőségeket az önkormányzatok, megtalálták az ebben rejlő előnyöket. Még egy dologra szeretnék reagálni, amit Tóth Tihamér képviselőtársam mondott el az előző hozzászólásában. Ő azt mondta, hogy a körjegyzősé gek ösztönzésénél korlátokat szabott a lehetőségeknek az, hogy nem volt elég szakképzett jegyző képesítésű munkatárs, aki a jegyzői vagy körjegyzői feladatokat elláthatta volna, és ez is korlátozta a körjegyzőségek létrejöttét. Azt gondolom, annak ellenére , hogy ez igaz, bizony nehéz egy szakképzett, jól képzett köztisztviselőt, mondjuk, körjegyzőként megszerezni - elnézést kérek a profán hasonlatért, de nagyon jó áruk van a piacon a jól képzett jegyzőknek, körjegyzőknek. Ehhez hozzátartozik az is, hogy ami kor csökkent a körjegyzőségek száma, tehát szétváltak, bizony a településeken kialakult egy olyan szemlélet, hogy igazából az önkormányzatiság léte akkor tud kiteljesedni, ha saját jegyzősége van egy önkormányzatnak. Tudok olyan településekről saját megyém ben, ahol egymástól öthat kilométerre lévő 500600 lelkes települések tartanak fenn saját