Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 28 (316. szám) - A helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló törvényjavaslat, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP):
2344 egy széttagolt helyi struktúra van, tehát hasonlóan, mint nálunk, kisebb önkormányzatok, településhez kötődő önkormányzatok vannak; ugyanakkor itt is van egy integrációs pont, egy integrációs forma, amely településszövetségeket jelent, tehát a településszövetségek látjá k el azokat a térségi szolgáltatásszervezési funkciókat, amelyek egyegy térségben a település határain is túlmutatnak, és térségi szemléletben látják el ezeket a feladatokat. Érdemes azonban kitérni arra, hogy mindkét típusnál állami eszközök felhasználás áról is szó van, állami eszközök felhasználásáról van szó, tehát az államnak igenis van ráhatása arra, hogyan, miként jöjjenek létre ezek a határok. Ezek után fel lehet tenni a kérdést, hogy mi a teendő egy hatékonyabb feladatellátás érdekében - és ehhez a lehetőséget már 1990ben megadta a törvény. Megadta a társulások megalakításának lehetőségét, azonban '90 után a törvény ezen lehetőségével igen korlátozott számban éltek az önkormányzatok, nagyon sok ezt akadályozó, az együttes feladatellátást akadályozó tényező volt. A kistelepüléseknél a korábbi közös községi tanácsok esetében nemcsak az érzelmi múlt akadályozta az együttes feladatellátást, hanem az is, hogy szét kellett osztani a vagyont. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy bizony, évekig zajlottak a vit ák, de nem mindenütt volt ez elmérgesedett, volt, ahol nagyon korrekten meg lehetett oldani a vagyonszétosztást; de az önkormányzatok először szerették volna látni azt, hogy mi az övék, mi az ő területük, mi az ő vagyonuk, és amikor ez a folyamat lezajlott , ez után került sor arra, hogy már megpróbáltak arról gondolkodni, hogy együtt milyen feladatokat tudnának ellátni. Ugyanez igaz volt például a megyei jogú város és a megyei önkormányzat esetében is; ez egy törvényben telepített érdekellentét volt, amikor - emlékezzenek vissza - intézményekről, tulajdonlásról, bizony, néha elég mérges hangú viták voltak. Tehát nemhogy azon gondolkodtak volna, hogyan tudnának együttműködni, hanem a törvény adta objektív okoknál fogva ez még a tisztázások és a saját terület kijelölésének időszaka volt. Amikor ez lezajlott, illetve az 1994es ciklusban már megjelentek a közös feladatellátás csírái, egyre több területen tapasztalhattuk ezt, és ennek voltak ösztönzői is, erről beszélt miniszter úr az expozéban, illetve Puha Sánd or képviselőtársam is, hogy a finanszírozásban ilyen ösztönző elemek megjelentek. Például a körjegyzőségben, a pályázati rendszerekben; hogy egy példát mondjak, a Foglalkoztatási Alap például térségi szervezésre fogadta el a pályázatokat, térségek nevezésé t fogadta el. Igazán áttörést az én megítélésem szerint a területfejlesztési törvény hozott, amikor is a kistérségi társulásoknál az együttgondolkodás és az együttcselekvés olyan formáit is láthattuk, ami jóval meghaladta a korábbi eredményeket, és azt gon dolom, ezt az motiválta, hogy elérhető közelségbe került a döntés, a kistérségek láthatták, tudhatták, hogy a megyében a területfejlesztési tanácsnak ezen szereplői milyen elvek alapján fognak dönteni, szemben a korábbi rendszerrel, amikor - főleg egy kist elepülés számára - elég átláthatatlan volt az, hogy egyegy tárcánál hogyan, miként juthatnak hozzá pályázati forrásokhoz. Ezek után érdemes feltenni a kérdést, hogy kinek van tehát teendője annak érdekében, hogy a térségi feladatellátás, az együttműködése n alapuló feladatellátás nagyobb szerepet kapjon a magyar önkormányzati rendszerben. Azt gondolom, hogy két nagyon fontos szereplője van ennek. Egyrészt a törvényhozó dolga, hogy ezt ösztönözze, segítse, és a kormány ezzel a beterjesztett törvénnyel egy na gy lépést tesz ennek érdekében előre; másrészt pedig az önkormányzatoknak van teendőjük ebben. Először a törvényalkotó teendőiről: Korábban, de főként az alkotmánykoncepció tárgyalásakor ismét fellángolt az a vita, hogy a kényszertársulásokat engedni kelle nee a magyar önkormányzati rendszerben vagy sem. A hatályos alkotmány a szabad társulás elvén áll, és amikor az alkotmánykoncepció során nagyon sok szakember elmondta a véleményét, elmondták a politikai pártok, elmondták szakmapolitikusok az álláspontjuka t, nagyon nagy többségi vélemény alakult ki amellett, hogy meg kell őrizni a magyar alkotmányos rendszerben a szabad társulás elvét az önkormányzatoknál. Ez a törvény ennek szellemében készült, és ennek szellemében terjesztette be a kormány. Jó esély van a rra, hogy az ellenzéki pártok támogatását is megkapja a kormány ehhez a törvényhez, hiszen ez összhangban áll a
