Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az egészségügyről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ):
235 ezek nem voltak ellenőrizhetőek, nyilvános szempontokat nem tartalmaztak, és hátrányos megkülönböztetésben részesítettek egyes bet egeket. A várólista fogalmának bevezetése e két törvényben lehetőséget biztosít arra, hogy a beteg hátrányos megkülönböztetés nélkül, ellenőrizhető módon tájékozódhat a várólistára kerülés szempontjairól, valamint a betegjogi képviselőn keresztül ennek a v árólistának az ellenőrzésére is van lehetősége. Az emberi méltósághoz való joggal foglalkozó fejezetben kinyilvánításra kerül, hogy a beteget csak méltányolható okból és ideig szabad várakoztatni. Sajnos, a mai gyakorlat az, hogy a kezelésre vagy diagnózis felállítására berendelt beteget sokszor indokolatlanul, megmagyarázhatatlan okokból, feleslegesen órákig várakoztatják. Minden rendelőintézetnek és kórháznak lehetősége van időre berendelni a betegeket, hogy az ilyen oktalan várakoztatások elkerülhetők le gyenek. Ugyanebben a paragrafusban kerül meghatározásra, hogy a beteg ruházatát csak szükséges időre és indokolt mértékben szabad eltávolítani. Szörnyű látványt kelt és fokozza a beteg kiszolgáltatottságát, mikor a kezelőasztalra fektetett és ruháitól megs zabadított beteget magára hagyják, vagy a betegtől elfordulva konziliáriusi megbeszélést folytatnak az orvosok és a szakszemélyzet, nem figyelve a beteg emberi méltósághoz való jogára. A kapcsolattartási jogot meghatározó paragrafusban nagyon helyesen és h umánus szempontokat maximálisan figyelembe véve lehetőséget kap a súlyos állapotú beteg, hogy megjelölt személy mellette tartózkodhasson betegsége alatt. Ugyanígy a kiskorú betegnek is joga van arra, hogy kórházi ápolás alatt szülője vele tartózkodhasson, valamint a szülő nőnek is joga van, hogy újszülöttével egy helységben helyezzék el őket. Mint korábban gyakorló orvos azt tapasztaltam, hogy azok a gyermekek, akik mellett éjjelnappal ott tartózkodhattak a szüleik, sokkal gyorsabban gyógyultak és kevesebb lelki traumát szenvedtek el a kórházi tartózkodás alatt. Ezért minden erőmmel azon voltam, hogy olyan helyzetet teremtsek az általam vezetett osztályon, hogy a szülőket is elhelyezhessük gyermekük mellé a kórházban tartózkodásuk idejére. Az egészségügyi t örvényben meghatározott kapcsolattartási jog deklarációja tehát nagyon fontos, de sok esetben a hazai viszonyokat figyelmen kívül hagyja. Hiszen nem minden kórházban van arra lehetőség, hogy súlyos állapotú beteg vagy gyermek mellett ott tartózkodjon hozzá tartozója, valamint nem minden szülészet rendelkezik roomingin szolgálattal. Ha ezt a törvényben a beteg jogaként meghatározzuk, ennek anyagi feltételeit is biztosítanunk kell a különböző magyarországi kórházakban, hiszen ha ezt nem tesszük, a beteg, isme rve a törvényben foglalt jogát, azzal élni kíván majd, és az ügyeletes orvosnál vagy a kezelőorvosnál fog reklamálni ezekért a jogaiért. Nem szabad a kórházban dolgozó orvosokat ilyen kínos helyzetbe hozni. A törvény szerint a beteget a beavatkozások előtt tájékoztatni kell betegsége feltételezett diagnózisáról a szükséges vizsgálatokról a javasolt ellátásokról a felmerülő kockázatok jellegéről, mértékéről és mellékhatásairól a lehetséges alternatív eljárások, a vizsgálatok vagy beavatkozások céljáról várha tó eredményéről és kockázatáról a tervezett ellátás időtartamáról az előrelátható fájdalmakról és arról, hogy az ellátást követően állapotában milyen változás következik be. A beteget érthető módon, magyarul kell tájékoztatni, figyelemmel életkorára, iskol ázottságára és lelkiállapotára. A szóbeli tájékoztatás nem helyettesíthető egy általános segédanyag átadásával. A munkáját tisztességesen végző orvos eddig is szánt időt arra, hogy a beteget részletesen tájékoztassa, de valóban vannak közöttünk olyan orvos ok, akik e tájékoztatást gyakran elmulasztották, és a beteg csak azt nem tudta, hogy miért küldik kórházba, mennyi ideig kell ott lenni, milyen vizsgálatokat végeznek rajta, milyen műtétet hajtanak végre rajta, és mikor fejezik be a gyógykezelést. Sokszor elkövetjük mi orvosok azt a hibát, hogy latinul emlegetjük a diagnózist és a vizsgálati módszereket, melyből a betegek sok esetben egy szót sem értenek. Reméljük, hogy ha e törvény többletfeladatot is ró az orvosokra, könnyebben viselik el a tájékozott bet egek a vizsgálatokat és gyógykezeléseket.
