Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 28 (316. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
2328 célunk, mi változatlanul a termelőket szeretnénk helyzetbe hozni és támogatni az értékesítés terén, ha már ennyi munkát befektettek a jó minőségű kukorica meg termelésébe, mert a kukorica minősége jó. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Burány Sándor frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Szocialista Párt részéről: "Amit az Antallkormány elrontott, azt a Hornkormány kijavította" címmel. Megadom a szót Burány Sándor frakcióvezetőhelyettesnek. BURÁNY SÁNDOR (MSZP) : Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képvis előtársaim! Valóban egy olyan ügyet, egy olyan hibát szeretnék szóba hozni, amelyet az Antallkormány követett el, és ennek a hibának a következményeivel a Hornkormánynak kellett birkóznia. De ez önmagában még nem lenne feltétlenül érdekes téma. Ami az üg ynek napi aktualitást ad, az egy múlt hét szerdai döntés. Ennek a szerdai döntésnek a hátterét viszont nem érdektelen felvázolni a tisztelt Ház előtt, hiszen több éves folyamatokról van, és ezt a több éves folyamatot csak ezzel a háttérrel együtt érthetjük meg. Aki a földdel, a mezőgazdasági ügyekkel kapcsolatos dolgokkal foglalkozik, az az elmúlt hónapokban szinte semmi másról nem vitatkozott, csak arról, hogy a földet ki tulajdonolhatja ebben az országban. Pedig az ország mezőgazdasá ga szempontjából legalább ilyen fontos kérdés az agrártámogatások, az exportagrártámogatások ügye. Nos, évekkel ezelőtt a kereskedelmi világszervezetben történt egy megállapodás, amely megállapodás minden ország számára irányadó jellegű, gyakorlatilag köt elező. Ebben a megállapodásban az országok vállalták, hogy hat év alatt részint az exporttámogatásokat lefaragják mintegy 36 százalékkal, részint az exportmennyiséget is visszaszorítják, és ezt a mennyiséget pedig szintén hat év alatt 21 százalékkal csökke ntik. Mindnyájunk számára világos tehát, hogy nem mindegy, mely bázisról kell értelmezni ezeket a csökkentéseket. Ez volt az a tény, amelyre először szeretném felhívni a figyelmet, hogy a bázis számításának mi volt a módja. Engedjék meg, hogy idézzem Fazak as Szabolcs miniszter úr február 17én elmondott szavait: "Ezen adatok magyarországi összeállításakor súlyos hiba történt. Az 1992ben elkészített magyar beadvány a ténylegesen támogatott termékeknek csak egy kis töredékét tartalmazta, 740 helyett mindössz e 16ot, és a valóságos, összességében 58 milliárd forint exportszubvenciónál jelentősen kisebb összeget, 22,3 milliárd forintot jelzett. A téves adatközlés súlyát fokozza, hogy a magyar fél - hozzáteszem, a nemzetközi irányelveket betű szerint betartva - vállalását nemzeti valutában adta meg, amely az infláció miatt devalválódott. A hibára csak az egyezmény életbe lépése után, 1995ben derült fény." 1995ben tehát szembe találtuk magunkat egy helyzettel, ami nem egyszerűen egy kormány által megoldandó prob léma volt, hanem a magyar mezőgazdaság egészét érintő súlyos kérdés, amelynek megoldása nélkül az elkövetkezendő években gyakorlatilag agrárválság is kialakulhatott volna az országban. A kormány alapvetően kétféle megoldás között választhatott. Az egyik me goldás az volt, hogy él a felajánlott lehetőségekkel, nem nyúl hozzá a téves adatközlésben megállapított mennyiségekhez, de kér haladékot ezek betartására vonatkozóan. A másik megoldási lehetőség az volt, hogy megpróbálja ezeket a kvótákat, amelyeket 1992ben az akkori kormány tévesen megadott, korrigálni Genfben. Nos, a magyar kormány e nehezebb, utóbbi utat választotta. Ennek következtében kétoldalú tárgyalások indultak meg, hiszen rendkívül sok ország jelezte ezzel kapcsolatos kifogásait, és természetese n ezeket a tárgyalásokat figyelemmel kísérte az OECD, a Valutaalap és a Világbank is. E tárgyalások eredményeként az elmúlt hét szerdáján összeült a kereskedelmi világszervezet általános tanácsa, és ebben az ügyben kimondta a döntő szót. Nos, e döntés köve tkezményeként a
