Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az egészségügyről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter, a napirendi pont előadója:
231 A kezelések során nem sérülhetnek a beteg személyiségi jogai. Mint arról a tisztelt Országgyűlés már korábban döntött, a beteg szabadon betekinthet az egészségére, gyógykezelésére vonatkozó adatokba, és maga rendelkezhet arról, hogy ki és hogyan használhatja fel azokat. Külön megköszönöm az állampolgári jogok országgyűlési biztosának segítségét abban, hogy ráirányította a közfigyelmet a pszichiátriai betegek helyzetére, azok jogainak rendezetlenségére. A jelenlegi tervezet értelmében a pszichiátriai betegeket - más betegekhez képest - bizonyos többletjogok illetik meg. Ezek közül a legfontosabb az, hogy bírói döntéshez kötött a kötelező intézeti gyógykezelés, valamint hogy rendszeresen bíró ellenőrzi a kez elés törvényességét és indokoltságát is. A javaslat tartalmazza mindazokat az eljárási szabályokat, amelyek alapján a bíróság a beteg érdekeinek is megfelelő és megalapozott döntést hozhat a pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendeléséről. A beteg jogai nak védelme és érdekérvényesítési lehetősége az egész eljárás folyamán megfelelően biztosított. Az állampolgári és betegjogok érvényesülését a javaslatban két új jogintézmény, a betegjogi képviselő és az úgynevezett közvetítői tanács szolgálja. A betegjogi képviselő feladata a jogérvényesítés elősegítésén túl az, hogy az egészségügyi dolgozók és a betegek közötti konfliktusokat megelőzzék és közreműködjenek ezek feloldásában. A közvetítői tanács felállításával a vitás esetek jelentős részében remény van arr a, hogy elkerülhető lesz a bírósági eljárás. Ez a javaslat összhangban van az Európában szokásos megoldásokkal, ugyanis rendeltetése nem a közhatalmi alapon nyugvó döntés, hanem a felek közti közvetítés, a jogvita elsimítása, a mindkét fél számára elfogadh ató kompromisszum kialakítása. Ez a szabályozás nem jelenti az orvosok, az egészségügyben dolgozók szerepének megkisebbítését, jogaik csorbítását. Ellenkezőleg, régi orvosi ismeret, hogy mennyire fontos a beteg együttműködése, a jó, bizalmi orvosbeteg kap csolat. A betegét partnernek tekintő orvos ma is többet tesz annak érdekében, jobb eredményt ér el, mint aki pusztán megjavítandó munkadarabként kezeli. Tekintetbe vettük azt is, hogy hazánk átmeneti társadalmában milyen garanciák mellett valósítható meg a betegek és az egészségügyben dolgozók jogérvényesítése és jogvédelme úgy, hogy a jog ne emlékeztessen egy tortára, amelyből a bárkinek adott szelet a többiek részét csorbítja. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény nem egy kormányzati ciklu sra készül. Ez arra kötelez bennünket, hogy alaposan vitassuk meg, de kötelez arra is, hogy a hosszú távú, működőképes szabályozás érdekében még a választások előtti évben se engedjünk annak a kísértésnek, hogy a törvény pártpolitikai viták áldozata legyen . Bizonyos és természetes, hogy egyes kérdésekben eltérő a különböző társadalmi csoportok, szakmai szervezetek érdeke. Nem kell külön mondanom, hogy ebben az esetben is az a feladatunk, hogy megtaláljuk az optimális egyensúlyt. Ehhez kérem segítségüket, eg yüttműködésüket. Kedves Képviselőtársaim! Minden törvény - még a legjobb szándékú, legjobban előkészített is - csupán annyit ér, amennyi abból megvalósul. Nem ringathatjuk magunkat abba az illúzióba, hogy a törvény elfogadása után egy csapásra megjavul a l akosság egészsége, problémamentessé válik a gyógyítás, pusztán ettől jobban finanszírozhatóvá válik az egészségügy. A törvényalkotó kötelessége, hogy mérlegelje a realitásokat. Ez volt az oka annak, hogy több száz szakértőt vontunk be a törvény előkészítés ébe, hogy soha nem tapasztalt széles körű vitákat folytattunk le, nem is elsősorban az egészségügy, hanem a társadalom más szerepelőivel: betegegyesületekkel, jogi képviseletekkel és más civil szervezetekkel. Ezt fontosnak tartom hangsúlyozni, hiszen bár e gyes szakmai csoportok, köztestületek többet tudnak tenni közvetlenül az egyén egészségéért, azonban szerepük távolról sem lehet kizárólagos. Természetes és igen fontos, hogy a lakosság egészségi állapotának javulását csak társadalmi egyetértésre alapozott , összehangolt program alapján remélhetjük. A konszenzusok kialakítását a tervezet értelmében egy új jogintézmény is elősegíti, a Nemzeti Egészségügyi Tanács. A szakmai köztestületeknek - a törvényben megállapított feladatai mellett - ezen belül meghatároz ó szerepe lehet.
