Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 27 (315. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - PÓDA JENŐ (MDF):
2285 A költségvetés továb bi részeit érdemes szétválasztani aszerint, hogy mire költjük. A bontás alapja legyen az, hogy mik azok az alakulatok, illetve szervezeti egységek, amelyeket a NATO számára felajánlunk, tehát a harcoló dandár, a gyorsreagálású zászlóalj, a légierő bizonyos részei, és mik azok a részek, amelyek legalább akkora figyelmet igényelnek, de amelyeket nem ajánlunk föl közvetlen NATOegyüttműködésre, tehát a nemzeti haderő további része. Ezt a bontást egyébként nem támogatja a költségvetés ilyetén tárgyalása, amit b etudhatunk annak, és azt hiszem, hogy ez egy jóhiszemű megközelítés, hogy ez az első év, amikor ilyenfajta bontásra vagy közelítésre van lehetőség. De ezt mindenképpen azért mondom, hogy a későbbiekben lehetővé kell tenni az áttekinthetőség biztosítását, h ogy ilyen irányú számításokat is lehessen végezni. Azt mondtam az előbb, hogy ez egy kortesköltségvetés. Nézzük, hogy mik az ígéretek és nézzük azt, hogy miért pont ezek az ígéretek, miért nem valósította meg a kormány az elmúlt három és fél éve során ezek et, bár 72 százalékos többséggel kormányoz és azt is vizsgáljuk meg, hogy vane lehetőség ezek teljesítésére! Az egyik ilyen ígéret a honvédelmi költségvetésnek a 0,1 százalékos emelése 45 éven keresztül. Ez azt jelentené, hogy a nemzeti össztermékből 1,4 1 százalékról 1,811,91 százalékra emelné a részesedést, amire mindenképpen szükség van. Ebben is egyetértés van a parlamenti pártok között, hogy jelenleg túlságosan alacsony, a kritikus helyzet elő is állt a védelmi szint kapcsán, ezeket az elmúlt években részletesen megvitattuk. Bár a kormány akkor ezeket nem ismerte el, most tulajdonképpen ráutaló magatartásával mégiscsak elismeri, ami egy örvendetes dolog. A másik ilyen nagy ígéret a szolgálati törvény bértáblájával kapcsolatos. A korábbi években, amiko r is ezt a törvényt vitattuk, tárgyaltuk, azt ígérte a kormány, hogy lehetőségei szerint korábban be fogja vezeti a teljes bérbeállást, nem vár vele 1999. január 1jéig. Erre nyilvánvalóan nem fog már sor kerülni. Sőt, itt a legnagyobb probléma nem is csak az, hogy itt egy politikai vita is kialakult, illetve hogy egyenruhás katonák demonstrálnak az utcán, akikhez hamarosan csatlakoznak a rendőrök, a tűzoltók, a büntetésvégrehajtásban dolgozók, a vám- és pénzügyőrök és a határőrök is. A legnagyobb probléma az, hogy ebből a költségvetésből már kiszámítható az, hogy nincs meg a fedezet, illetve a garancia arra, hogy 1999. január 1jén végrehajtható lesz ez a törvény. Tehát ezekből a számokból jól látható, hogy ha egy kortesköltségvetés keretében a kormány 5 m illiárd forintot tud pluszban összekaparni arra, hogy javítsa a bérbeállási százalékot, akkor a választást követő első évben nem fogja és nem akarja a 10 milliárd forintot összekaparni azért, hogy el is érje a száz százalékot. Ezt azért is mondom, mert ez a pénz, amit most béremelésre és közérzetjavító intézkedésekre szed össze, ez a pénz zömmel nem jelent új forrásokat, és nem jelenti új források beáramlását a szférába, hanem ez egy olyan átcsoportosítás, amelynek nagyon súlyos következményei lesznek. Az a nyag egyébként erről részletesen szól, maga a kormány is elismeri ezt. Ez az átcsoportosítás pedig az anyagi költségektől, a dologi költségektől, a felhalmozási költségektől egyértelműen a bér- és a szociális jellegű költségek irányába mutat. Most az utols ó évre mégis mintha valami szociális érzékenység lenne úrrá a kormányon. Az anyag mint kormányelőterjesztés egyébként ezzel kapcsolatban olyan kitételeket tartalmaz, amelyeket nem is gondoltam, hogy valaha láthatok. Például azt írja az az anyag, amelyet m aga Keleti György honvédelmi miniszter úr terjesztett a parlament elé, hogy a tervezett dologi kiadási előirányzat a '97. évi dologi kiadások várható teljesülésének közel 93 százalékát teszi ki. Nominál 93 százalékról van szó, tehát ez egy nagyon drasztiku s visszaesés reálértékben. Így jogos az a második mondatrészben szereplő következtetés, hogy "így az ellátandó feladatok és a rendelkezésre álló pénzügyi források a korábbi évekhez hasonlóan nélkülözik az összhangot". Ez egy nagyon súlyos kijelentés, és eg y pillanatra érdemes itt megállni. Ha maga a honvédelmi miniszter, beterjesztvén egy honvédelmi költségvetést, azt mondja, hogy az ellátandó feladatok és a rendelkezésre álló pénzügyi források a korábbi évekhez hasonlóan nélkülözik az összhangot, ez komoly politikai, illetve alkotmányos problémákat is felvet.
