Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 27 (315. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Az országos népszavazás elrendeléséről szóló 86/1997. (X. 8.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
2233 Nos, szeretném a M agyar Demokrata Fórum nevében legalábbis azoknak a figyelmét felhívni, akik még lapzárta előtt vannak, és most fogják a tollat vagy kezelik a számítógép billentyűzetét, ha ezeket a címeket akarják a holnapi tudósításnak adni: ne tegyék ezt, mert nem erről van szó. Senki ebben a Házban, ebben az Országgyűlésben nem tette kérdésessé, sőt, bizonyos többletteljesítményeket fejtett ki annak érdekében, hogy tiszta eszközökkel menjünk a NATOba. (17.30) Nem mulaszthatom el megemlíteni elsősorban a Magyar Demokrata Fórum nevét azoknak a sorában, akik azt érték el, tisztelt államtitkár úr, tisztelt kormánypárti képviselőink, hogy nem fordul elő az a szégyen, hogy egy nem jogtiszta népszavazás útján, egy alkotmánysértő eljárással odaillesztett kérdésekre és az adott v álasz kapcsán utóbb kellett volna észlelnie az Alkotmánybíróságnak, hogy nem volt jó a kormány eljárása azzal a bizony turpis eljárásával, amiről itt már történt említés, elérte azt, hogy a NATOnépszavazást is beárnyékolja az a konok, kitartó törekvése, h ogy megakadályozza az arra jogosultaktól kellő számban összegyűlt kérdés egy időben történő feltételét, és ehelyett saját maga tolakodjon elő egy alkotmánysértő módon előterjesztett igénnyel. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném a Magyar Demokrata Fór um nevében ezúton is biztosítani nemcsak önöket, hanem a közvéleményt is: mi megtettük két hónapon keresztül azt, amit kellett, hogy elhárítsuk azt a veszélyt, hogy Magyarország 1997ben ne egy jogsértő népszavazáson nyilvánítson véleményt a NATOról. Hogy an tettük ezt meg? Nos, felidézem az önök emlékezetét, mert úgy látszik, hogy egy kicsit már feledésbe merült, államtitkár úr expozéjából legalábbis erre következtettem. Közel két hónapja az önök kitartó kritikája ellenére éjszakába, hajnalba nyúló vitákon érveltünk amellett, hogy amit önök csinálnak, amit önök támogatnak, az a miniszterelnöki ötlet, amely ki akarta cselezni a nép által kezdeményezett kérdést, amely - ha folytatom a hasonlatot , egy olyan becsúszó szerelést alkalmazott, amellyel csak két p robléma volt. Az egyik az, hogy a tizenhatoson belül volt, a másik pedig az, hogy nem a labdát érte, hanem a sípcsontot. Ezt a bíró észrevette, hiába próbáltak a bíróval kapcsolatban is bizonyos - még a labdarúgó pályákon sem megengedhető - konzultációkat folytatni. Hiába próbálták felhívni a bíró figyelmét arra, hogy ilyen vagy olyan döntésével milyen következmények járhatnak, a bíró megtette azt, amit kellett, és önök még mindig nem ocsúdtak fel abból, hogy mi történt. Önök még mindig azt az eljárást köve tik most már második hete - már azóta három alkotmányügyi bizottsági eljárás volt , amely el akar játszani egy olyan szerepet, amelyre nincs hatásköre. Tisztelt Országgyűlés! Ebben az Országgyűlésben egyetlenegy bizottságnak sincsen arra hatásköre, hogy a lkotmányos értelmezését adja annak a kérdésnek, hogy az általunk kért és most módosító indítványként ehhez a most tárgyalás alatt lévő javaslathoz is csatlakozó indítványunk nyelvtani vagy tartalmi értelmét elbírálja. Miért nincsen erre hatásköre? Azért, m ert ilyen hatáskört jogszabály nem fogalmaz meg. Kinek van erre hatásköre, tisztelt Országgyűlés? Sajnos, egy kicsit ilyen katekizmusszerűen kell a dolgokat ismételten, nem tudom, hányadszor elmondani: az Alkotmánybíróságnak. Igen ám, tisztelt Országgyűlés , de egy hétig tartott az alkotmányügyi bizottság kormánypárti többségében helyet foglaló nagyszerű tudós és más képzettségű jogász képviselőtársaimnak annak eldöntése is, hogy ha nincs olyan törvény, amely biztosítaná az Alkotmánybírósághoz való odafordul ás lehetőségét, akkor nincs mit tenni, akkor nem lehet odafordulni. Erről órákon keresztül folyt a vita, nem is vita, hanem egyoldalú monologizálás. Néhány képviselőtársamról van szó, akik nincsenek jelen a teremben, és egyébként sem akarom az előadót nem állító alkotmányügyi bizottság ülésén történteket részletezni. De legalább egy hétig tartott annak belátása, hogy ha nincs törvény, akkor nincs olyan eljárás, amit törvény nem biztosít. Miért nincsen törvény? Mert az a törvény, amelyet önök sietve megszava ztak - ugyanazzal a mozdulattal, amellyel a törvénysértő, alkotmánysértő módon felteendő kérdésekről is döntöttek távollétünkben , nem léphetett hatályba. (Dr. Kertész Zoltán közbeszól.) Úgy látta 52
