Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 22 (314. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat; a személyi jövedelemadó meghatá... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz):
2153 A magyar állam tehát, ami az államegyház viszony elmúlt években lerakott alapjait illeti, a világnézeti semlegesség talaján, de a világnézeti közömbösséget elutasítva, a szigorú elvá lasztás garanciái között elismeri az egyházak autonómiáját és támogatja őket. Egyetlenegy töréspont - ami a közoktatási megállapodások kapcsán történt, amit a művelődési kormányzat követett el, amikor nem tartotta be ezeket a megállapodásokat - törte meg e zt a folyamatot. Reméljük, hogy a jelenlegi törvényjavaslatok sora kiegyenlíti ezt a fajta állapotot. Fontos azt itt is elmondanom - és felhívni a figyelmet arra , hogy legújabban a kulturális javak törvényéről való tárgyalás során derült ki, hogy a művel ődési kormányzat már nem kívánja támogatni az egyházi közgyűjteményeket, levéltárakat és könyvtárakat, hanem mindössze pályáztatni kívánja őket. Kérem, hogy a kormányzat ebbéli szándékát az Apostoli Szentszékkel való megállapodás szemléletének megfelelően módosítsa. Az állam és az egyház elválasztásának módja nem választható el az egyházaknak sem a magyar történelemben betöltött szerepétől, sem jelenkori tényleges működésüktől, sem a folyó társadalmi átalakulásuktól. Ezt a hármas szempontot azért kívánom ha ngsúlyozni, mert vannak történelmi vonatkozásai ennek a dolognak. Erre a szempontra az Alkotmánybíróság hívta fel az indoklásában a figyelmet. Mindazok a politikusok, akik el akarnak tekinteni az egyházak történelemben betöltött szerepétől, a magyar történ elem múltjához állnak negatívan hozzá. Én azt gondolom, hogy a magyar nemzetnek a múltja éppoly fontos, mint a jelene, mert ez meg fogja alapozni a jövőjét is. (9.50) Amikor a jelenkori tényleges működésről vagy a folyó társadalmi átalakulásokról beszélünk , akkor tiszteletben kell tartani a református egyház azon álláspontját, amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy számára a hitoktatás finanszírozása - ezt lehet más néven is nevezni - kulcsfontosságú terület arra nézvést, hogy missziós tevékenységét elvég ezhesse ebben az országban. Tisztelt Ház! Abból, hogy az állam maga semleges, nem a negatív vallásszabadság és még kevésbé a vallási közömbösség támogatása következik. Az állam megszegi a vallásszabadság jogából ráháruló kötelezettségét, ha nem azon munkál kodik, hogy mindenki számára tudatos választás legyen lehetséges. Ez szintén idézet volt az Alkotmánybíróság indokolásából. Itt kitérőképpen, de a kiemelés szándékával néhány szót szeretnék szólni az 1 százalékos felajánlásról. Az az olasz modell, amelyre államtitkár úr a bevezetőjében hivatkozott, egy olyan rendszer, amely egy kvázi népszavazás. Egy olyan rendszer, amelyben a felajánlások során az emberek nem a saját adórészükről döntenek, hanem a felajánlások összességéről döntenek. Ez azt jelenti, hogy O laszországban az emberek nem arról a nem tudom, hány százezer líráról döntenek, amit saját maguk befizetnek, hanem arról a több milliárd líráról döntenek személyenként, amelyek ezekre a területekre befolynak, tehát akár egyházi támogatásra, akár pedig a jó léti vagy jótékony alapra, amely a belügyminisztériumot kezeli Olaszországban. Miért fontos ezt elmondanom? Azért, mert azt gondolom, szembesülni kell azzal a ténnyel, hogy a két modell közötti különbség egyik része az, hogy ott a nyugdíjasok is döntenek, szavaznak erről az összegről, míg Magyarországon a nyugdíjasok és azok az állampolgárok, akik nem rendelkeznek olyan személyi jövedelemadóval, amely kapcsán jelentős adóbevétel jöhetne létre, nem tudnak rendelkezni ezzel a lehetőséggel. Ez pedig azt jelent i, hogy a személyi jövedelemadó 70 százalékát az adófizetők mintegy 20 százaléka fizeti be, azaz egy szűk, magas jövedelmű réteg választása meghatározó. Példával szemléltetve: míg a Tiszántúl református vidékein alig fizetnek jövedelemadót, addig vannak ol yan újonnan alakult vallási közösségek, amelyek kifejezetten a magas jövedelmű fiatal rétegekből toborozzák tagjaikat. Ekkor tehát az történik, hogy ha ezt tekintjük alapnak az állam egyházi finanszírozásában, akkor torzítjuk ezt a rendszert, és egy 20 szá zalékos magas jövedelemmel bíró kisebbség alapozná meg a XXI. század egyházfinanszírozását. Azt gondolom, hogy nem ez az útja ennek, más utat kell választanunk.
