Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 21 (313. szám) - István József (FKGP) - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez - "A kis vízi járművek balatoni kikötése" címmel - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - ISTVÁN JÓZSEF (FKGP):
2062 részvénytársaságok, kft.k, sportklubok, egyesületek, egyletek, szállodák, vízügyi igazgatóságok, kikötőrészvénytársaságok, vitorlásklubok, magánszemélyek, önkormányzatok, sportkörök, jac htklubok, horgászegyesületek, társulatok és egyéb jogi személyek tulajdonában vannak; a betéti társaságtól kezdve nagyon széles a skála. Amikor tehát az állam feladatairól beszélünk, elsősorban tulajdonosi oldalról a Mahart Balatoni Részvénytársaságban ben t lévő 22 kikötőről kell beszélnünk, és a szabályozás, a jogi szabályozás és a felügyelet szempontjából pedig valamennyi kikötőben rendezendő kérdésekről. A képviselő úr kérdésére tehát azt kell először is leszögeznem, hogy ugyan a parlament döntött a Maha rt Balatoni Hajózási Részvénytársaság 70 százalékának privatizációjáról, de ebben biztosította a kikötők jövőjét; hiszen az állami kontroll lehetősége a 30 százalék állami tulajdonban tartásával megvan, és a részvénytársaságra vonatkozó tendert, amely várh atóan a jövő hónapban fog megjelenni, olyan formában kívánja kiírni az ÁPV Rt., hogy abban lehetősége legyen az önkormányzatoknak és a kisbefektetőknek is arra, hogy eredményesen pályázzanak. Ami a jogszabályi feladatokat jelenti: a parlament által meghatá rozott hatályos jogszabályok szerint az államnak csak az országos közforgalmú kikötők tekintetében vannak kötelező feladatai. A balatoni kikötők egyike sem tartozik ebbe a körbe; azok működtetését alapvetően a tulajdonosi keretek és a tulajdonosi felelőssé g határozza meg. A kikötők 80 százaléka, mint említettem, egyesületi, önkormányzati vagy társasági, illetve magántulajdonban van, tehát jó részüket nem az adófizetők pénzéből vagy nem közvetlenül abból hozták létre. A kikötők fenntartására és karbantartásá ra - ahogy a képviselő úr javasolta - a balatoni kikötők felügyelősége elnevezéssel új szervezet létrehozását, éppen az adófizetők forintjának kímélése érdekében nem tartjuk indokoltnak. Nem újabb hivatalok felállításán múlik, hanem a jelenlegi jogszabályo k betartásán, hogy valóban biztonságos, a kikötés feltételeit biztosító, rendezett kikötői élet legyen a Balatonon. A hajózási hatóság ezt a szempontot a létesítési engedély megadásakor mérlegeli, kiemelten vizsgálja, és az engedélyt csak abban az esetben adja ki, ha a vállalkozó az előírt feltételeket teljesíti, és a szolgáltatást hivatalosan meghirdetett díjakért és színvonalon folytatja. Idegenforgalmi szempontból biztatónak ítéljük, hogy a balatoni kishajó, illetve vitorláskikötők létesítése az egyik l egdinamikusabban fejlődő vállalkozás ma a Balatonnál, a vízi járművek tulajdonosai tehát jelenleg is és a jövőben is válogathatnak majd a különböző színvonalú szolgáltatást nyújtó, biztonságos kikötők között. Kérem a parlamentet és képviselő urat, hogy vál aszomat fogadja el. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Kérdezem képviselő urat, hogy elfogadjae az államtitkár úr válaszát. ISTVÁN JÓZSEF (FKGP) : Igen tisztelt Államtitkár Úr! Az ön által jelzett 27 kikötő esetében tudomásom szerint közel ezer olyan kikötőhely van - és nem több , ahol az interpellációmban említett csónakok, hajók kiköthetők. Tudomásom szerint legalább ötször ennyi van a Balatonon, illetve több mint 4500 vízi jármű tartózkodik a Balatonon, többségük nek nincs biztos kikötési helye. Értesüléseim szerint a tulajdonosok úgy oszlanak meg, hogy 50 százalékuk helybeli, Balaton környéki, 30 százalékuk nem Balaton környéki - a tó partjától messze, az ország különböző részeiben élnek , és 20 százalékuk külfö ldi állampolgár. Tehát nemcsak e hajók, csónakok kikötése okoz gondot, hanem a tárolásuk is. Jelenleg a kikötők bérleti díja 100 ezer forinton felül van, amit nem tudnak ezek az állampolgárok elfogadni és kifizetni. (16.00)
