Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 21 (313. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP):
2027 (12.50) "A Szolidaritási Alaprész - ami korábban a passzív ellátá sokat fedezte - biztosítási jellege megszűnt. Nem egyértelmű, hogy a hozzájárulásért cserébe milyen szolgáltatások járnak a befizetőknek." A kormányzat egyszer kitalálta a jövedelempótló támogatást, majd jövőre a rehabilitációs hozzájárulást és rehabilitác iós költségeket is ebbe a közös alapba teszi be; egyértelműen szociálpolitikai funkció mind a kettő, semmi köze a foglalkoztatáspolitika biztosítási jellegéhez, amire ez az egész rendszer ki lett találva. Ilyen körülmények között mi történik? A járulékok m agas szinten maradnak meg, az élőmunka költségei magas szinten stabilizálódnak, amelyek magas foglalkoztatási költségek, magas munkanélküliség irányába terelik a munkáltatókat, hiszen a több közteherbefizetés nyilvánvalóan elbocsátásokra és a munkaerőfel vétel ellenösztönzésére, annak ellenében hat. Sajnálatosan meg kell állapítanunk azt is, hogy emögött a költségvetés mögött - mint ahogy a foglalkoztatási törvény mögött sincs - nincs foglalkoztatáspolitikai irányelv a kormány oldaláról, tehát a kormányzat nem rendelkezik jövőképpel a tekintetben, hogy ennek az egyébként ma már európai uniós tekintetben is egyik vezérprioritássá váló munkanélküliségnek a kezelését hogyan lehet az ország szempontjából távlatosan, stratégiailag, hosszú távon kezelni, csökkent eni. Végig kell tehát gondolni azt, hogy a harmadik évezredbe megyünk, az Európai Unióba megyünk; akkor azt gondolom, hogy ennek a következtetéseit a munkanélküliség kezelésének tekintetében igenis le kellene vonni, és ebben a jelenlegi kormányzat messze n em nyújtott kielégítőt. Azt gondolom, hogy a polgárok életkörülményeinek, biztonságának, a családok életének tervezhetősége szempontjából a munkanélküliség ellenében sokkal hatékonyabb kormányzati eszközökre lenne szükség; és erre - remélhetőleg - a FideszMagyar Polgári Párt a későbbiek során nemcsak szóban, hanem tartalmilag is tud majd reagálni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Mádi László képviselő úr felszólalását. Kétper ces reagálásra kap lehetőséget Kertész István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt részéről. KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ténybeli tévedésre szeretném felhívni tisztelt Mádi László képviselőt ársam figyelmét. Ő a foglalkoztatás folyamatos csökkenéséről beszélt. Bizonyára elkerülte a figyelmét az APEH társaságiadóbevallások összesítéséről készített tanulmánya, amiben egyértelműen benne foglaltatik, hogy 80 ezer fővel nőtt a társasági adóval adó zó vállalkozások foglalkoztatotti létszáma. Az pedig, hogy az aktívpasszív foglalkoztatási eszközök finanszírozására milyen összegek állnak rendelkezésre - képviselőtársam természetesen nem jelölte meg a tanulmányszerző megtalálhatóságának forrását, ezért természetesen jó lenne azt átnézni. Első nekifutásra több mint valószínűtlennek tartom azt, hogy 1,47 százaléknál ne legyen több a foglalkoztatáspolitikai eszközök összege, hiszen ez önmagában 140 milliárd forintot jelentene, ami, úgy gondolom, hogy ha eg yik oldalról a munkaerőpiac, másrészt az önkormányzatok, harmadrészt pedig a területfejlesztési tanácsok rendelkezésére álló összegeket és a költségvetés egyéb tételeit nézzük, feltehetően meghaladják ezt a összeget. Az pedig, hogy nem közvetlenül a kormán yzat foglalkozik ezekkel az eszközökkel, hanem bizonyos mértékig rábízza őket az érdekelt felekre, például a megyei területfejlesztési tanácsokra, ahol a munkáltatók, munkavállalók és a terület fejlesztésében érdekelt önkormányzati képviselők vannak jelen, valamint munkaerőpiaci oldalon a munkáltatók és munkavállalók döntik el a legpraktikusabbnak, legcélszerűbbnek követett eszközöket, ezt, azt hiszem - közösen - csak
