Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 20 (312. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár:
1958 A hármas címben, szak- és továbbképző intézmények, könyvtárak: '96ban 1 milliárd 328 millió az összes kiadá s; '98ban 1 milliárd 297 millió tervezett. A gyógyítómegelőző országos intézeteknél valóban van növekedés, 16 százalékos: 20 milliárd 853 millióról 24 milliárd 097re - ez 16 százalékos növekedés. Mondom: az átlaginfláció a két év alatt, '97ben és várha tóan '98ban 32 százalék lesz. Ami a családpolitikai vitában elhangzott, hogy egy komplex gyermek- és ifjúságvédelmi, családvédelmi rendszert alakítunk ki: itt sajnos mindössze 15 százalékos növekedés van a gyermek- és ifjúságvédelmi intézményeknél; a csal ádvédelmi hálózatnál '96ban még volt 40 millió, '98ban már nem lesz semmi. A családsegítő központoknál nem volt '96ban ilyen kiadás, de '97ben 350 millió volt; jövőre 300 milliót terveznek. A gyermekvédelmi intézetek fejlesztésére '97ben 420 volt, jöv őre 300at terveznek. Tehát ezek semmiképpen nem azt mutatják, hogy nominálértékben egy olyan növekedés lett volna, ami a reálérték megtartását jelenti - ez bizony további elvonást, restrikciót jelent. Különösen szomorú, hogy apró, pici tételeket, például az Autizmus Alapítvány 5 millióját, a Peter Cerny Alapítvány 5 millióját, a szabadidőre és diáksportra fordított 56 milliót is nullára redukálták. A családi pótlék 18 százalékkal nőtt '96hoz képest. Ugye a 18 százalékos növekedés nem tekinthető 32 százalé k infláció mellett reálértéken tartottnak!? De bizony ha a hajléktalanok ellátását, a drogambulanciákat vagy bármely részét nézem a fejezet részletes indoklásában, ezt az elégtétellel vagy elégedetten történő megállapítást, hogy évek óta talán sikerül megá llítani a hanyatlást, ezek ezt nem látszanak teljes mértékben igazolni. És ez azért szomorú, mert például az új egészségügyi törvényből fakadó számtalan többletfeladatot, gondot, munkát megint csak az egészségügyi dolgozók nyakába zúdítják, ahelyett, hogy ehhez megfelelő anyagi feltételeket biztosítanának. Ez nekem különösen fájó emlék, mert emlékszem, amikor 1961ben, kéthetes diplomával kikerültem falusi körzeti orvosnak - mert akkora orvoshiány volt az '56os disszidálások miatt , akkor bizony a tszmoz galom hirtelen, robbanásszerű felfutásakor a tszbe kényszerített parasztok számára az állam egyáltalán nem tudott mást adni, mint az ingyenes orvosi ellátást; addig a parasztságnak, mezőgazdaságiaknak nem volt ingyenes orvosi ellátásuk. Ez azt jelentette, hogy kéthetes diplomával 30 ezer embert kellett ellátnom: szörnyű felelősség volt, szörnyű teher és szörnyű kockázat annak a 30 ezer embernek. Tehát most ugyanezt a szituációt még egyszer megélni, hogy nagyon nagy mértékben megnövekednek az egészségügyi d olgozók terhei, éppen az egyébként nagyon szükséges egészségügyi törvény miatt, de ehhez nem rendeljük hozzá úgymond a forrásokat, akkor valószínű: a most kezdő orvosoknak ugyanolyan rossz emlékeik lesznek a pályájuk elejéről, mint nekem. Nekem már ráadásu l a végéről is nagyon rossz emlékeim vannak, úgyhogy csak reménykedni tudok - mert a remény hal meg utoljára , hogy annyi ígéret után végre az emberi erőforrásokba történő beruházást komolyan vesszük, és talán egyszer nem a maradékelv alapján részesül az egészségügy, a szociálpolitika, a gyermek- és ifjúságpolitika a költségvetés elosztásakor, hanem az ország állapotának meg az önbecslésünknek megfelelő mértékben. Adjon ehhez Isten erőt és türelmet, hogy megérjem! Köszönöm szépen, viszontlátásra! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Kökény Mihály miniszter úrnak... - Keller László államtitkár úrnak; a monitorra néztem, elnézést kérek. KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár : Elné zést, elnök asszony, nem volt átkapcsolva a kapcsoló. Néhány reflexió Kis Gyula képviselőtársam hozzászólására: említette, hogy a központi költségvetés és a nyugdíjalap között van egy bizonyos 20,1 milliárd forintos tétel, ami arra szolgál,
