Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 20 (312. szám) - A közhasznú szervezetekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
1938 törvényjavaslat csak keretjellegű, holott a javaslat eléggé súlyos logikai hibákat és hiányosságokat is tartalmaz. A törvényjavaslat - csupán annak tárgyalása során - két súlyos hibával terhes. Az egyik az, amit nem olyan rég egy törvényjavaslat televíziós vitája során az APEH magas rangú vezetője megfogalmazott. Nevezetesen arra a kérdésre, hogy az adott törvényjavaslat miért nem tér ki az állampolgárok számára fontos kérdésekre, azt a választ adta, hogy ez teljesen felesleges, hiszen azért vannak a jogászok, hogy a törvényeke t értelmezzék. A most tárgyalt törvényjavaslat alkotói ugyanúgy gondolkodtak. A második hibás szemlélet itt köztünk található. A kormánypártok képviselői láthatólag abból indulnak ki, hogy a benyújtott törvényjavaslat csak tökéletes lehet, hiszen ha nem vo lna az, kételkedni kellene a kormány bölcsességében. Súlyos hibát követnek el azok, akik a vélt tekintélyszempontok alapján nem törekednek fontos kérdésekben a legjobb megoldás keresésére. A törvényjavaslat legfontosabb hiányosságai - a teljesség igénye né lkül - a következő négy csoportban foglalhatók össze: Az első: lényegesen pontosabb és átgondoltabb lett volna a meghatározás, ha a közhasznú tevékenység fogalmát pontosabban határozzák meg. A törvényjavaslat indoklása ugyan kimerítő részletességűnek minős íti a 26. §ban rögzített felsorolást, ez azonban éppen ellenkezőleg: kimerítően általános. A törvény elfogadása esetén jelen formájában a felsorolás az önkényes értelmezés tökéletes forrása, mivel nem a valós élet tevékenységei alapján csoportosít. Hogy a konkrét példáknál maradjunk, a 26. § c) pont 1. alpontja felsorolja közhasznú tevékenységként az egészségmegőrző, gyógyító és rehabilitációs tevékenységet. Nyitott kérdés, hogy ezek szerint például a lelki segélyszolgálatok, amelyek életeket mentenek, nem végezneke közhasznú tevékenységet, hiszen nincs olyan kategória, ahová be lehetne sorolni őket. Kérdéses, hogy a nem szociális jellegű, de az emberekért, az emberi értékekért működő vallási vagy akár laikus szervezetek ugyancsak kimaradhatnake, mivel sz ámukra nincs megfelelő kategória. Az már a vita során felmerült, hogy a hátrányos helyzetű csoportokkal és rétegekkel való foglalkozás rendkívüli módon leszűkül, ha kizárólag az üdültetést emeljük ki. De még például a kiemelt gyermek- és ifjúsági érdekképv iselet, az ugyancsak tömegeket érintő nyugdíjasok vagy lakásbérlők érdekvédelme vajon hová sorolható be? Más témakört is érintve: a 8. pont alatt feltüntetett természetvédelem kategóriája szintén határozatlan. Az értelmező szótár szerint ez a fogalom "a te rmészeti szépségek és ritkaságok intézményes védelmét" jelenti. Viszont az állatvédő egyesületek, állatmenhelyek nem végezneke közhasznú tevékenységet? Ha már napjainkig nem születtek meg a megfelelő állatvédelmi törvények, most még ki is zárhatjuk ezt a fontos tevékenységi kört? Ennyi nyitva hagyott kérdés közepette - és a felsorolást még sokáig lehetne folytatni - rendkívül súlyos probléma, hogy mindezek alapján hogyan fognak a bíróságok dönteni, hiszen itt szabályozatlan, illetve rosszul szabályozott he lyzetről, és nem jogi részletkérdésekről van szó. Az már szinte csak ráadás, hogy a bíróságoknak a közhasznúnyilvántartásba vétellel kapcsolatos elutasító döntéseivel szemben a törvényjavaslat semmilyen fellebbezési fórumot, lehetőséget nem ad. Második po ntként a törvényjavaslat az előző kérdéskör tisztázatlanságából eredően a közhasznú szervezetek feltételi, illetve működési rendszerére vonatkozóan is bizonytalanságot teremt. A törvényjavaslat kidolgozói itt a ló másik oldalára estek át, és teljesen formá lissá tették az eljárás szabályozását. Az 5. § (1) bekezdés a) pontja szerint ugyanis elégséges a szervezetet létesítő okiratnak azt tartalmaznia, hogy "közhasznú tevékenységet folytat". Egyetlen szó sincs arról, hogy részletesen tisztázni kellene, hogy ez a tevékenység miből is áll. Ha figyelembe vesszük, hogy a közhasznú működéssel kapcsolatos szabályozásoknál a 8. és 9. §okban foglalt szempontok rögzítése a létesítő okiratban a 9. § (3) bekezdése értelmében csak akkor kötelező, "ha a szervezet éves bevé tele az 1 millió forintot, mérlegfőösszege pedig a 10 millió forintot meghaladja", akkor
