Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társasházról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KÓNYA IMRE (MDNP):
194 csak mondjuk eladni egy közös tulajdonhoz tartozó dolgot, illetőleg azzal oly mértékben rendelkezni, ami bármely tulajdonostársnak a tulajdonjogából folyó korlátlan rendelkezési jogát korlátozná. Ez komoly problémákat okozott, hiszen előfordult, hogy racionálisan hasznosítható dolgokat - például egy garázs vagy üzlethelyiség céljára hasznosítható közös helyiséget - a tulajdonostársak 99 százaléka, tehát túlnyomó többsége el szeretett volna idegeníteni, és egy tulajdonostárs is meg tudta akadályozni ezt a döntést. Ezért helyes az a rendelkezés, amit a jelenlegi törvénytervezet, törvényjavaslat tartalmaz, nevezetesen h ogy a közös tulajdonra vonatkozóan kétharmados többséggel dönteni lehet az elidegenítésről is. Felhívnám azonban a figyelmet arra, hogy itt a közgyűlés kétharmados többségéről van szó, és mint tudjuk: a hat lakásosnál kisebb társasházak kapcsán egyszerűen a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó szabályaira utal a törvény, tehát itt nincs közgyűlés, nincs meg az a szervezet, amely meghozza a döntést a tulajdonostársak helyett. Következésképpen a hatlakásos vagy annál kisebb társasházaknál ezt a problémát nem oldja meg a törvényjavaslat. Végig kell gondolni, hogy a hatlakásos és a hatlakásosnál kisebbnél is indokolte egy hasonló tartalmú rendelkezés a joggal kapcsolatban. Az alapító okirat kötelező tartalmára vonatkozóan visszatérnék Sepsey Tamásnak, az MDF vezérsz ónokának a felvetéséhez. Magam is megfontolandónak tartom azt a kérdést, hogy leszűkített kötelező tartalmi kellékek közé vajon indokolte bevenni a közös költségről történő rendelkezést az alapító okiratba. Gondoljunk itt arra a kérdésre, hogy ha egy száz lakásos társasházról van szó, és ott a tulajdonostársak kétharmada módosítani szeretné a közös költség megosztását, ez akkor nem lehetséges, hiszen ez is az alapító okirat része! Ide tartozó probléma tulajdonképpen az is, ami a társasház ügyeinek a vitelév el kapcsolatban a gyakorlatban felmerült - már nem a mindennapi tevékenység során, mert akkor a szokásos, mindennapi ügyletekben a közös képviselő nyugodtan képviselhette a társasházközösséget, ez nyilvánvaló viszont ha például bírósághoz kellett fordulni, akkor a meghatalmazást bizony valamennyi társasháztulajdonosnak alá kellett írnia, ami a nagy létszámú társasházaknál megint csak meglehetősen nehéz probléma volt. (10.20) Itt most egy általános képviseleti joggal ruházza fel a közös képviselőt a javasla t, ami szintén üdvözlendő, és valódi problémát old meg. Ugyancsak rendkívül fontos és nagyon gyakran felmerülő probléma volt, amikor az egyes tulajdonostársak a közös költséggel hátralékba estek, különösen akkor, amikor ez a hátralék már hosszú ideje halmo zódott fel. Erre valamiféle megoldást kell találni. Megoldásként a törvényjavaslat a jelzálogjog intézményének bevezetését javasolja. Nevezetesen: a jelzálogjog intézményét úgy alkalmazni, hogy ha hat hónapig nem fizet a tulajdonostárs, akkor a társasházkö zösség, illetőleg a közgyűlés ezt a jelzálogjogot bejegyeztethesse a tulajdoni lapra. Nos, ez a jogintézmény, a törekvés nyilvánvalóan alapvetően helyes, hiszen rendezni kell ezt a kérdést. Valóban számos problémát vet fel, utalok itt arra, amit a Fidesz v ezérszónoka, Sasvári képviselőtársam itt ecsetelt, nevezetesen az ingatlannyilvántartás pillanatnyi állapotát. Nyilvánvaló, hogy azoknál a társasházaknál, ahol az ingatlannyilvántartásba nem történt meg magának a társasházalapításnak a bejegyzése, megleh etősen bonyolult lenne egy jelzálogjogot bejegyezni. Ez megint csak arra utal, hogy ne higgyük, hogy törvénnyel mindent meg lehet oldani, ennek aztán még számos következménye lesz, hogy valóban úgy működjék ez a jelzálogjog, ahogy kellene. Hozzátenném azt is, hogy itt is a megoldásra kell törekedni, tehát rendezni kell a telekkönyvvel, az ingatlannyilvántartással kapcsolatos borzasztó és tarthatatlan helyzetet. Természetesen nem úgy, hogy évszázados jogelveket adjunk fel, tehát a telekkönyv nyilvánossága v alóban olyan jogelv, amit semmilyen megfontolásból nem lehet korlátozni, hanem ott olyan rendezett viszonyokat kell teremteni, hogy ne lehessen visszaélni a nyilvánosság adta lehetőséggel, nevezetesen azzal, hogy valóban bárki, bárkinek a tulajdoni lapját megtekintheti.
