Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 20 (312. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés az 1956-os forradalomról és a Magyar Köztársaság kikiáltásának napjáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
1902 időpontja a NATO bővítési menetrendjével, mert úgy gondolom, egy alkotmánybírónak nem feladata ezt ismernie. (Zaj, közbeszólások az ellenzék padsoraiból.) És senkit nem emlékeztettem semmiféle felelősségre, sem az ő személyes felelősségére, sem az Alkotmánybíróság mint testület felelősségére. (Zaj és közbeszólások az ellenzék padsoraiból. - Dr. Dávid Ibolya: Nem kell telefonálni!) És úgy gondolom, erre utaltam frakcióvezető úr által idézett mondatomban, hogy senki, az Alkotmánybíróság elnöke sem vád olhat meg valakit alaptalanul anélkül, hogy bármiféle bizonyítékkal rendelkezne. Pusztán ezt szerettem volna mondani. (Taps a kormánypártok soraiban.) Arra is szeretném frakcióvezető úr figyelmét felhívni, hogy a kormány nem vette semmibe a népakaratot, a kormány semmi mást nem csinált, mint azt igényelte és igényli, hogy ez a kezdeményezés járja végig a parlamentnek a Házszabályban biztosított rendjét. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlé s! A napirend előtti felszólalásban személyemet ért megjegyzésre - mivel érdemben innen nem válaszolhatok - csak annyit mondok, hogy a tisztelt Ház figyelmébe ajánlom az üggyel kapcsolatban tett nyilatkozatomat. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend el őtti felszólalásra jelentkezett SzentIványi István frakcióvezető úr, SZDSZ, megadom a szót. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy héttel ezelőtt a napirend előtti felszólalásban a józan észre apellálva kértem képviselőtá rsaimat, hogy tegyük félre azokat a sokszor nemtelen és az ország érdekeit károsan befolyásoló vitákat, amelyek a népszavazást övezik, s legyen végre egyetértés abban a kérdésben, hogy november 16án együtt, valamennyi parlamenti párt akaratának megfelelőe n népszavazást tarthassunk Magyarország NATOcsatlakozásáról. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: És a földről!) Akkor még nem sejtettem azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy az igazi mélypont csak egy nappal később fog bekövetkezni. Azt hiszem, mindanny iunk felelőssége, hogy ezt a helyzetet megoldjuk. (Zaj.) Mindannyiunk közös felelősségéről van szó, erre szeretnék apellálni most ismét. A latinok, amikor egy bonyolult és nehéz helyzet mögött akarták megkeresni annak okozóját, akkor feltették azt a kérdés t, hogy "qui prodest?", kinek használ ez az ügy. Kijelenthetem, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt ez a kérdés nem tehető fel, mert meggyőződésem, hogy senkinek nem használ az a helyzet, ami most létrejött. Itt csak azt a kérdést lehetne föltenni, hogy ki nek árt. És azt hiszem, abban is egyetértünk, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a helyzet, ami múlt hét óta kialakult, de már megelőzték az előző hetek, árt a parlament tekintélyének, árt a magyar politikai elit tekintélyének, de ami mindennél fontosabb: árt Magyarországnak. Nemcsak Magyarország tekintélyének, hanem Magyarország jövőjének is. Tisztelt Képviselőtársaim! A múlt hét keddjén, kedd kora délutánján még úgy tűnt, hogy létezik valamiféle ésszerű kompromisszum. A Fidesz frakcióvezetője a házbizotts ág ülésén jelezte, hogy amennyiben a kormány visszavonja a földtörvény módosítására vonatkozó indítványát, akkor az ellenzéki pártok készek támogatni a négyötödös népszavazást. Bár itt is valamiféle alku látszott kisejleni - és furcsa, hogy a NATOnépszava zás ügye egy belpolitikai alku tárgya lehet , de a kormány akkor úgy gondolva, hogy a jövő iránti felelősségtől vezettetve elfogadta ezt a javaslatot, miniszterelnök úr személyesen jelezte, hogy az ellenzéki pártok támogatása esetén kész visszavonni a föl dtörvény módosítását, és kész moratóriumot elrendelni a hátralévő időszakra. Ha tisztelt ellenzéki képviselőtársainkat valóban a földtulajdonszerzés körüli vita foglalkoztatta volna, valóban az az aggodalom motiválta volna őket, hogy külföldiek szerezhetne k földet, akkor kész örömest beleegyeztek volna ebbe. De nem ez történt, tisztelt képviselőtársaim, amit én nagyon sajnálok, nem fogadták el ezt a kompromisszumot, ezt a józan kompromisszumot, amely sokat megőrizhetett volna az ország nemzetközi tekintélyé ből, mert valójában a vita tétje, úgy tűnik, nem ez.
