Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társasházról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP):
191 szabályozza a társasházakkal kapcsolatos rendelkezéseket. Az első, átfogó törvény az 1924. évi XII. törvény volt, amely több mint ötven éven keresztül volt hatályb an, s ezt váltotta fel az 1977. évi 11. számú törvényerejű rendelet. A társasházak mind a mai napig ezen jogszabály alapján alakultak s működtek, sokszor talán éppen ennek ellenére, legalábbis ami a legutóbbi évek tapasztalatait illeti. Az 1977ben hatályb a lépett társasházi forma valamennyire visszanyúlt az 1924es szabályozáshoz, miközben éppen azt helyezte hatályon kívül, de egyúttal megpróbálta beilleszteni ezen furcsa jogintézményt az úgynevezett szocialista polgári jogi dogmatika és szabályozási rends zer keretei közé. Alapelve az volt, hogy a társasház egy olyan közös tulajdoni forma, amelyben külön tulajdoni elemek is vannak. Nem magántulajdon tehát, de nem is szövetkezeti vagy csoporttulajdon. A gyakorlatban ezzel a szabályhalmazzal mindaddig nem is volt különösebb baj, amíg nem jött a rendszerváltás s vele a privatizáció, amelynek sarkalatos alapelve - mint tudjuk - az, hogy minden tulajdonnak pontosan nevesített gazdája kell hogy legyen. Ma már a társasház - az egy épületben létrehozott lakástulajd onok összessége - nem egy különleges tulajdonforma, hanem a magyar lakásállomány körülbelül egynegyed hányadát képezi, s ezek nagyobbik része a privatizáció folytán vált önálló lakástulajdonná. A társasházi lakásingatlan tulajdonlási formája az eddigieknél átgondoltabb, a modern, magyar polgári jogba szervesen beillesztett jogi szabályozást igényel. Ezt próbálja megvalósítani az előttünk fekvő, régóta várt törvényjavaslat. Nézzük meg, vajon megszolgáljae ez a törvényjavaslat azt a nagy várakozást, amely a jogászok, de leginkább a fő érdekeltek, a lakástulajdonosok részéről kíséri. Melyek azok a pontok - általában és részleteiben is , amelyek mind a jogi szabályozás, mind a gyakorlat oldaláról figyelemre méltóak? Ami először is kiemelendő: ismét törvényi sz abályozást kap a társasháztulajdon, mégpedig úgy, hogy önálló, mintegy társasági formaként kerül szabályozásra a polgári törvénykönyvben. A társasház olyan tulajdonostársak közössége, amely az általa viselt közös név alatt jogokat szerezhet és kötelezettsé geket vállalhat, önállóan perel és perelhető, gyakorolja a közös tulajdonnal kapcsolatos tulajdonosi jogokat. Eddig ez nem volt ennyire magától értetődően és tisztán meghatározva, sőt ezen jogokkal nem is a társasház maga, hanem a közös képviselő volt felh atalmazva. Ez a nem túl feltűnő jogi változtatás a gyakorlatban annál inkább jelentős, hiszen egyértelműen rendezi a sokszor vitatott kérdést, bírósági perben és peren kívül egyaránt, vajon a közös képviselő kiknek a nevében és milyen felhatalmazással jár el - ahogy a jog mondja, vagy kérdezi: kinek is van jogképessége. Fontos változtatás, hogy a javaslat tisztán kimondja, a társasház nemcsak lakástulajdonra, hanem nem lakás céljára szolgáló helyiségekre, illetve majdan felépítendő ingatlanokra is alapíthat ó. Ami a felépítendő társasházra vonatkozó egyszemélyi alapítást illeti: eddig arra nem volt lehetőség, hogy egy beruházó már eleve társasházként építse fel az épületet, s mindenféle jogi és egyéb problémák rendezése után, illetve a felépítés után vált leh etővé a társasház alapítása. A javaslatban ugyanakkor további pontosítást igényelnek az egyszemélyes alapítású társasház specifikus szabályai, illetve a vállalkozói lakásépítéssel kapcsolatos fogyasztóvédelmi rendelkezések, amelyek a társasház leendő tulaj donosainak nyilvános felhívás útján történő gyűjtését szabályozzák. A javaslatban újdonság a jelenlegi hatályos szabályozáshoz képest, hogy lehetővé teszi azt is, hogy az alapító okirat felhatalmazása alapján szervezeti és működési szabályzat állapítsa meg a közösség szerveinek legfontosabb szervezeti és működési szabályait. Nem derül ki tisztán ugyanakkor a rendelkezések összevetéséből, hogy mindig kelle ilyen szabályzatot készíteni, vagy csak akkor, ha a közösség úgy dönt. Jelentős lépés az, hogy bár a k özös tulajdonnal való rendelkezési jogot a közösség gyakorolja, kivételes esetben, ha maga az alapító okirat felhatalmazást ad, akkor a tulajdonosok közössége egyegy külön tulajdonként kialakítható ingatlanrészt elidegeníthet, eladhat, természetesen kétha rmados szótöbbséggel. Kérdés az, hogy vajon mennyiben segíti ez a lehetőség a gyakorlatban
