Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társasházról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz):
185 Azért is szükséges egyébként, hogy rávilágítsak egy társadalompolitikai következmén yére is ennek a dolognak, mert ez egyszerűen munkát és munkahelyet jelent villanyszerelőknek, gáz, víz- és fűtésszerelőknek éppúgy, mint festőknek, ácsoknak, asztalosoknak, kőműveseknek, tehát olyanfajta lehetőséget is jelent, amelyik hozzájárul, még ha c sak kicsit is, talán azt lehet mondani, minimális mértékben, de hozzájárul a gazdasági növekedéshez, amelyben ennek az országnak a lakói érintettek és érdekeltek. (9.30) Külön kérdés lenne - most nem mernék erről hosszasan beszélni, bár tudnék - a tömbreha bilitáció kérdése. Ez talán inkább Budapesten, illetve a nagyobb városokban problematikus, hiszen itt arról van szó, hogy nem egy társasházon belül kell kétharmados döntésre jutni, hanem társasházak között kellene olyan megállapodásokhoz jutni, amelyek leh etővé tennék a tömbrehabilitációkat. Nagyon jó példája volt 1989 folyamán a ferencvárosi tömbrehabilitáció, amely egy sikeres megoldás volt. Viszont a tömbrehabilitációhoz szükség van nemcsak a társasházak olyan összefogására, amely ezt lehetővé teszi, han em szükség van az önkormányzatok, illetve a kormányzat együttműködésére is, hiszen azoknak a lakóknak, akik egy tömbrehabilitációban részt vesznek, amíg el nem készül az új épület, valahol lakniuk kell. Ez tehát egy újabb problémát vet fel, ami elől nem le het kitérni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, beszélnem kell a törvényjavaslatban szereplő kétharmados lehetőség mellett a jelzálog intézményéről is, amit szintén támogatandó lehetőségnek tartunk. Nyilvánvalóan az itt ülők és talán a közvélemény i s jól tudja azt, hogy a jelzálog érvényesítésének komoly előfeltételei vannak. Ilyen például az, ami már létezik: a jelzálogtörvény. Ez azonban nem elegendő előfeltétel ahhoz, hogy ez az intézmény működni tudjon. Azért nem, tisztelt Ház, mert ugyanakkor az ingatlannyilvántartás helyzete rendezetlen, kaotikus káosz van a földhivatalokban, azokon a területeken, ahol a társasházak bejegyzése folyik. Alapvetően - nem akarok itt igazságtalan lenni - ez a problémakör Budapestre koncentrálódik, itt van olyan hely zet, ahol még négyöt éves kérelmek sincsenek bejegyezve. Erről sokat beszéltem a parlamentben, több interpellációm, azonnali kérdésem hangzott el. Az ügyben talán lesznek előrelépések, de mindenképpen előfeltétele a jelzálog érvényesítésének az, hogy legy en tisztázva, melyik az a tulajdon, amelyre bejegyezik. Ha nincs bejegyezve a tulajdon, nem fog működni ez a dolog. A jelzálogtörvénynek ez a problémája az ingatlannyilvántartással összefüggésben a hitelfelvételhez is kapcsolódik, amelyről persze most nem akarok beszélni. Probléma az is, hogy az ingatlannyilvántartó nem tartja be a határidőt, amire be kell jegyezni. Probléma az is, hogy vissza lehet élni azokkal a tulajdoni lapokkal, amelyek jelen pillanatban az ügyvédek és mások számára hozzáférhetőek. É n tulajdonképpen a mai napon bármikor hozzá tudok férni akármelyik képviselőtársam tulajdoni lapjához. Azt gondolom, hogy ezt a fajta lehetőséget korlátozni kell, és a személyi adatok védelmi érdekében ezt törvényben szabályozni kell. Menjen be, tisztelt k épviselő úr, az ingatlannyilvántartóba, és kérje ki bárkinek a lapját: ki fogják önnek adni, vagy egy ügyvéd segítségével megoldhatja. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat három vonatkozása emelhető ki, illetve volt kiemelendő számomra, ezeket nagyon fontosnak tartom: mind a társas együttélés rendezését érintően, mind az elidegenítéssel kapcsolatos könnyítés szempontjából, mind pedig a jelzálog érvényesítése szempontjából. Itt beszéltem azokról a problémákról, amelyek nem kerülhetők ki, és amelyeket a társasház i törvényjavaslat nem fog megoldani. Alapjaiban a T/4514. számú társasházról szóló törvényjavaslatot tehát támogatni tudjuk, jó néhány helyen mégis élni fogunk módosító indítvánnyal abban a reményben, hogy figyelembe veszik jobbító szándékainkat.
