Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 16 (311. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Családpolitikai vitanap" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
1828 Ebben a reményben köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Továbbá az MDNP padsoraiból dr. Pusztai Erzsébet tapsol.) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor. Az írásban történt előzetes bejelentkezéseknek megfelelően elsőként Béki Gabriellának, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjének adom meg a szót; őt követi Sel meczi Gabriella, a FideszMagyar Polgári Párt képviselője. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én három dologról szeretnék ma beszélni: az első kérdés az, hogy miről is szólt a másfél évvel ezelőtti másik családpol itikai vitanap; a második kérdés az, hogy mi történt azóta; a harmadik kérdés, hogy miről szóljon ez a mai, miről lenne jó, ha szólna ez a mai. Tisztelt Képviselőtársaim! Másfél évvel ezelőtt Pusztai Erzsébet kezdeményezésére a kormány családpolitikájáról beszélgettünk. Akkor ennek a vitanapnak a nem titkolt célja az volt, hogy képviselőtársam bizonyítani akarta: a kormánynak nincsen családpolitikája. Nagyon hosszú fogalomértelmezésekbe bonyolódtunk. Én a magam részéről nem tudom, és nem is akarom különvála sztani a családpolitikát a szociálpolitikától. Az előbb meghallgattuk a miniszter úr hosszú értékelését, és abban nem véletlenül voltak egymás mellett munkanélküliségről, közhasznú munkáról, árindexalakulásról szóló elemek, tételek, egészen a családtámoga tás konkrét elemeiig, hiszen valóban minden, amit a kormány csinál, az így vagy úgy hatással van a családok életének az alakulására. Én magam azon a másfél évvel ezelőtti családpolitikai vitanapon a legtöbbet a szegénység és a gyermekszám összefüggésével f oglalkoztam. Arról beszéltem, hogy a statisztikai adatok, a háztartási panelvizsgálatok hogyan támasztják alá azt a mindennapos tapasztalatunkat, hogy a gyermekek nagyon nagy százaléka szegény családban él, hogy minél több gyermek van egy családban, vélhet őleg annál nagyobb a szegénység. Hangsúlyoztam, hogy tartós tendenciáról van szó, ez nem pusztán az utolsó évek fejleménye; idéztem Andorka Rudolfnak egy éppen tíz évvel ezelőtti tanulmányát - amit a megelőző 15 év adataira támaszkodva írt , amiben bemuta tta, milyen drámai mértékben csökken az aktív kereső háztartásokban az egy főre jutó jövedelem a gyermekszám növekedésével. Azon a másfél évvel ezelőtti családpolitikai vitanapon nagyon sok szó esett a népszaporulat kérdéseiről is, arról, hogy az ország ta rtósan a természetes fogyás állapotában van. Ezzel kapcsolatban is azt hangsúlyoztam, hogy ez is egy hosszabb távon mutatkozó tendencia: '81 óta fogy a lakosság, tehát egy olyan tartós jelenségről van szó, amit nem lehet aktuálisan kormányzati ciklusokhoz kötni. Idézem, hogy én akkor hogyan fogalmaztam: "Bizonyos, hogy van összefüggés a gyermekvállalási kedv és a család jövedelmi, vagyoni helyzete között, hiszen a gyermek anyagi áldozatvállalással jár. De az is bizonyos, hogy léteznek más, a gyermekvállalás szempontjából nem kevésbé fontos szempontok, értékek, normák, hiszen ha nem így lenne, nem találnánk magyarázatot arra a jelenségre, hogy a jólét növekedése leggyakrabban nem jár együtt a gyermekszám növekedésével, és fordítva: sok gyereket éppen a legsze gényebb családok vállalnak." Való igaz, képviselőtársaim: a gyermekvállalási hajlandóság nemcsak anyagi kérdés, hanem sokkal inkább a közérzet kérdése, sokkal inkább annak a kérdése, hogy valóban milyen perspektívákat lát maga előtt az ember; és ez megint csak abba az irányba kell hogy vezesse a gondolatainkat, hogy ne szűk értelemben gondolkozzunk családpolitikáról, hanem igenis tág értelemben szociálpolitikáról. Felmerül a kérdés, hogy akkor mi az állam szerepe ebben a folyamatban? Beleszólhate az állam, és milyen eszközökkel szólhat bele az állam ezekbe a folyamatokba? Nekünk határozottan az az álláspontunk, hogy az állam közvetlenül ne szóljon bele a családok, az emberek életébe.
