Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 16 (311. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Családpolitikai vitanap" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter, a napirendi pont előadója:
1821 nevezőt, hogy a Ház padsoraiban egyetlen képviselő sincs, bármelyik pártról is legyen szó, aki vitatná a család fontosságát, mely mind az egyén, mind a társadalom számára meghatározó jelentőségű közösség, amelynek intézményes formái ugyan változhatnak, de amelynek pótolhatatlan funkciói nélkül sem egészséges személyiség, sem egészséges társadalom n em létezik. Azért tartom ezt fontosnak elöljáróban ismét az önök figyelmébe ajánlani, mert felesleges egymásnak bizonygatnunk a család fontosságát. Nem tartom valószínűnek ugyanis, hogy a családok jólétének biztosítása ne lenne alapvető törekvése mindannyi unknak, ideértve a jelenlegi kormányt is. Kérem ezért önöket, hogy ne hirdessünk olyan versenyt, hogy ki tudja szebben mondani a "család", "családpolitika" szavakat. Meggyőződésem szerint nem szükségszerű, hogy az egyébként meglévő világnézeti különbségek akadályt jelentsenek abban, hogy a családokkal kapcsolatos legfontosabb kérdésekben konszenzusra jussunk. Van már erre is példánk, a kormány kiemelt figyelmet kért a gyermekek védelméről szóló törvényjavaslat beterjesztésekor. A konstruktív hangnemű tárgya lás és a szinte példa nélküli szavazati aránnyal történő elfogadás mutatja, hogy van esély az ilyen típusú konszenzuskészségre. Tisztelt Országgyűlés! Gyakran érte korábban a kormányt az a vád, hogy tulajdonképpen nincs is egységes családpolitikája, a csal ádpolitikát összetéveszti az egyes támogatási formákkal. Ezzel kapcsolatban szeretném önökkel megosztani egy aggodalmamat. Most, hogy a törvényhozás befejezte a társadalombiztosítás reformjával kapcsolatos alapvető jogszabályok megalkotását, az a helyzet á llt elő, hogy 1998tól már nem lesz olyan törvényünk, amely a társadalombiztosítás egészéről szólna. Lehet, hogy ennek eredményeként egy képviselői kezdeményezésből kiderül, a kormánynak nincs is egységes társadalombiztosítási politikája, mert különkülön foglalkozik az egyes részterületekkel. A családpolitika, hölgyeim és uraim, soksok tényező együttes értékelése alapján minősíthető, közülük egyegy kiragadása alkalmatlan helytálló következtetések levonására. Szeretném ismételten hangsúlyozni: a család in tézményének fontosságát a kormány ismeri és vallja. A családpolitika szempontjából is a legfontosabb politikai feladat ma a gazdaság és a társadalom stabilizálása, biztonságos és perspektivikus fejlődési pályára való állítása annak érdekében, hogy megterem tődjenek a családok biztonságérzetét növelő feltételek. Ez elhangzott az 1996. évi családpolitikai vitanapon is. Az elmúlt másfél év eredményei igazolták ezt a megközelítést. Ennek az állításnak adott hangsúlyt a pénzügyminiszter úr, amikor e hét keddjén ö nök elé tárta az 1998. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot. Az expozé két fontos gondolatát fontosnak tartom itt visszaidézni. Az egyik, hogy lezárult a magyar gazdaság átalakulásának egy kritikus, kockázatos és nagy társadalmi áldozatokkal járó, d e elkerülhetetlen periódusa, a gazdaság átállt a fenntartható, tartósan finanszírozható növekedés pályájára. A másik, hogy ez a fordulat tükröződik a jövő évi költségvetés előirányzataiban, amelyekre már nem a megszorítások a jellemzőek. Napjainkban gyakra n idézik azt a híres tételt, mely szerint a gazdasági fellendülés alapja a bizalom, a bizalom képessége pedig a családban fejlődik ki. Az előbb mondottakkal jól összekapcsolható ez a gondolat. Más megközelítésben: nincs a világon olyan támogatási rendszer, amely hosszú távon a családok széles körében pótolni tudná a munkával elérhető jövedelmeket. (8.10) A családok jólétének alapjait az említett kedvező folyamatok erősítik. A gazdaság teljesítőképességének növekedése, ha fáziskieséssel is, de már tükröződik a családok jövedelmi viszonyaiban is. A KSH legfrissebb adatai szerint a háztartások összes személyes nettó jövedelme a háztartások bevallásai alapján 1997. második negyedévében egy főre számítva átlagosan havi 20 200 forint volt, 22,1 százalékkal több a múlt év második negyedévénél. Növekedése - hasonlóan az előző negyedévhez - meghaladta az infláció adott időszaki 18,3 százalékos ütemét. A második negyedévben tehát folytatódott a reáljövedelemnek az év elején elkezdődött, lassú növekedése.
